„Létay Lajos (költő)” változatai közötti eltérés

1944–1948 között a kolozsvári unitárius főgimnáziumban, 1948–1953 között pedig a 2. sz. gimnáziumban irodalomtanár volt. 1953–1956 között a [[Kolozsvári Állami Magyar Színház]] irodalmi titkára volt. A ''[[Világosság (kolozsvári napilap)|Világosság]],'' az ''Erdély'', az ''[[Utunk]]'' munkatársaként tevékenykedett, valamint az ''Irodalmi Almanach''ot és ''[[Dolgozó Nő]]''t szerkesztette. 1958–1990 között az Utunk főszerkesztőjeként működött. Parlamenti képviselő, a [[Román Kommunista Párt]] Központi Bizottságának tagja volt. 1990-ben vonult nyugalomba. Nyugdíjasként is részt vett az irodalmi közéletben, író-olvasó találkozókon szerepelt, a 2003-as [[zetelaka]]i író-olvasó találkozó fiatal résztvevőinek alkotásai örömmel töltötték el, biztosítva látta az irodalom jövőjét az erdélyi magyarság körében.<ref>Létay Lajos: Érzékeny, érzelmes sorok Zetelaka után. [[Szabadság (napilap, 1989–)|Szabadság]] (Kolozsvár), 2003. augusztus 29.</ref> Kolozsvárt érte a halál, 2007. október 3-án helyezték örök nyugalomra a [[Házsongárdi(Aranyosrákos-i temető]]bentemetőben.)