„Jablonkay István” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: kisebb adatpontosítás |
a →Élete: zöld link jav |
||
4. sor:
[[1913]]. [[december 16.|december 16]]-án, [[Solymár]]on látta meg a napvilágot, '''''Gräfl István János Bertalan''''' néven, pedagógus szülők második fiaként; keresztelését csak a következő év elején, [[1914]]. [[január 4.|január 4]]-én jegyezték be a helyi anyakönyvekbe. Apja, Gräfl János [[pesthidegkút]]i származású állami elemi iskolai tanító, anyja, Jablonkay (az anyakönyvi bejegyzés szerint Jablonkai) Mária ugyancsak pedagógus volt, de délvidéki ([[zombor]]i) magyar családból származott. A keresztszülői megbízatást a község szűk értelmiségi rétegének két tagja, [[Bakos Bertalan]] aljegyző és [[Straub Béla]] [[főjegyző]] Hedvig nevű lánya vállalta magára. A család férfitagjai az [[1930-as évek]] derekáig viselték a Gräfl családnevet, majd – pontosan nem tisztázott időpontban, valószínűleg az [[1934]]-es év folyamán – az akkor már solymári iskolaigazgatóként dolgozó apa, és a két fiú is felvette az anya magyarosabb hangzású családnevét.
Az elkötelezett pedagógus házaspár a két fiút is pedagógusnak nevelte, és valóban mindketten azzá is váltak. A nagyobbik fivér, az [[1911]]-ben született [[Jablonkay Pál]] bölcsészdoktori címet szerzett (disszertációját Solymár földrajza címmel készítette el), majd Budapesten helyezkedett el középiskolai tanárként. István, a fiatalabbik testvér úgyszintén megszerezte a doktori titulust (földrajzból doktorált), majd a visszacsatolt [[Erdély]]ben helyezkedett el. Erdélyi évei alatt egyetemi állása is volt, ő alapította meg a [[marosvásárhely]]i magyar orvostudományi egyetem gyógyszerészeti karának [[
Miután hazatért Erdélyből, Solymáron, a szülői házban telepedett le, és ahogy közeledett a nyugdíjas korhoz, egyre többet foglalkozott lakóhelyének közügyeivel is. [[1966]] tavaszán, dr. [[Valkó Arisztid]] amatőr régésszel közösen írott levelében hívta fel a település vezetésének figyelmét arra, hogy az állami levéltárban fellelhető okiratok szerint [[1266]]-ból való Solymár legelső okleveles említése, ezért ez az év alkalmas lenne a község 700 éves fennállásának megünneplésére. Miután pedig határozat született az ünnepség megszervezésére, hatalmas részt vállalt a jubileum apropóján megrendezett kiállítás összeállításában. A rendezvénysorozat végén kezdeményezte az összegyűjtött nagy mennyiségű anyag egyben tartását, egy állandó kiállítás keretében, melynek megvalósítása érdekében nagy erőt fejtett ki. Ezen erőfeszítései [[1972]]-ben jutottak eredményre, amikor a helyi termelőszövetkezet által községi használatba átadott régi főtéri polgárházban helytörténeti gyűjteményt alapíthatott. A gyűjtemény 1972. [[augusztus 20.|augusztus 20]]-án nyílt meg, dr. Jablonkay István vezetésével, és haláláig, közel 30 éven át ő vezette a létesítményt. Halála óta biológia–földrajz szakos tanárként dolgozó lánya, Jablonkay Mária vezeti a gyűjteményt, amely a [[2000-es évek]] eleje óta az alapító nevét viseli.
| |||