„Vaskor” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát: 89.132.105.38 (vita) szerkesztéséről Addbot szerkesztésére |
|||
12. sor:
=== Közép-európai vaskor ===
==== Kárpát-medencei vaskor ====
A Kárpát-medencei vaskor i.e. 8. század második felében alakult ki, úgy, hogy a legkorábbi vastárgyak már a [[bronzkor]] záró szakaszában (i.e. 9. század) megjelentek.
A vas ismerete két úton került a Kárpát-medence területére:
* a kelet-európai síkságon át, az Al-Duna mentén, a balkáni kultúrák közvetítésével;
* a balkáni és itáliai kultúrák közvetítésével (fáziskéséssel) nyugat felől.
A keletről érkező, Borsod és Heves megyét, valamint a Közép-Tiszavidéket és az erdélyi Maros-völgyet megszálló [[mezőcsáti kultúra]] lovasnépei a pre[[szkíták]] és [[kimmerek]] voltak.
A kultúra névadó lelőhelye Mezőcsát-Hörcsögös, ahol csontvázas (korhasztásos) temetőt tártak fel. Településeiket még nem sikerült megtalálni.
A magyarországi '''szkíta''' kor i.e. 560 körül, az északkeleti-Kárpátok hágóin történő bevándorlással kocsizó, pikkelypáncélos, [[vekerzugi kultúrá]]nak nevezett csoportok érkeztek.
Kapcsolataik az i.e. 5. század első negyedének végén megszűntek Kelettel.
A helyi lakosság és a beköltözők keveredéséből alakult ki a [[Vekerzug-Hetény csoport]].
[[Fájl:szkíta szarvasok.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Mezőkeresztes-zöldhalompusztai aranyszarvas és tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek]]
Világhírű emlékei: a mezőkeresztes-zöldhalompusztai arany- és a tápiószentmártoni elektronszarvas pajzsdíszek, az égetett agyag testpecsételők, bronz tegezveretek és a „zenélő” sámánbot-díszeknek tartott bronzcsengők, bronzcsörgők.
A [[hallstatti kultúra]] elnevezése egy ausztriai lelőhelyből (Hallstatt, Salzburgtól 15 km) ered.
A Dunántúlon a Hallstatt C (7. század) és D (6. század) időszak a kora vaskor.
Anyagi kultúrájukban nyugati valamint keleti és déli (balkáni és itáliai Villanova kultúra), hatások mutathatók ki.
Az elhunytakat hamvasztást követően temették el halomsír (tumulus) alá, illetve a „köznépet” lapossíros temetőkben.
A Sopron-várhelyi halomsírok egyikéből származik az a világhírű urna, amelyen ünnepi „körmenet” és szövésábrázolás látható.
Néha előfordul a kocsival történő eltemetés, gyakrabban a lószerszámokkal, különleges mellékletek a bikafejjel díszített agyagedény és bronz situla (italkeverő edény), valamint az agyagból készített napszimbólumok, holdidolok.
Magaslati, sáncokkal védett településeik Sopron-Várhelyen, Süttő-Nagysáncon, Tihany-Óváron és Velem Szent Viden kerültek elő. Ezek mellett ismertek folyóvíz melletti erődített telepeik (Süttő-Nagysánctető, Csönge, Pilismarót-Szobi rév). A települések felszínre épített boronaházakból és földbe mélyített építményekből álltak.
A korszak dél-dunántúli lakosságát a [[pannonok]]kal, [[illyrek]]kel és [[venétek]]kel azonosítják.
A kelták (akiket a római források '''keltoi''' vagy '''galli''' néven említenek) civilizációja az i.e. 5. század végén jelent meg a Kárpát-medencében.
A római hódításig (i.e. 1. század) tartó időszakot négy periódusra osztják.
A Kárpát-medencei kelták nyugatról és északról érkeztek, és a Duna-könyök térségét kivéve nem lépték át a folyót. Ettõl keletebbre csak az i.e. IV. sz. második felében jutottak el. A középsõ és késõ [[La Téne]] korszakban nagyobb sűrűsödés figyelhető meg a Tisza mentén Gávavencsellő és Tiszalök között és a Rétköz peremén, és innen hadjáratokat vezettek a Balkán felé,
Az ide érkező kelták halottaikat először korhasztással (csontvázas rítus), majd – a helyi lakossággal történő keveredést követően – hamvasztással temették el.
A kelták a vasfeldolgozást tömegméretekben végezték.
E korszak leletei között egyedülállónak számít a szalacskai pénzverő- és öntőműhely, a jászberény cserőhalmi sárkánydíszű, bronz ivókürt. Díszített kardjaik („magyar kard stílus” vagy „szép kard”)
Jellegzetes ékszerük volt (a sokszor az övet díszítő) maszkos üveggyöngy.
A leletek kifejlett vas-, zománc- és üvegiparukról tesznek tanúságot.
Edényeiket zömmel korongon készítették, és gyakran díszítéssel látták el. Az i.e. 5. században már fazekaskorongot is használtak, s kezdtek az edényeknek díszesebb alakot adni: állatküzdelem ábrázolásokkal, nagyobbrészt bepecsételt mértani rajzokkal (spirálok, koncentrikus körök) találkozunk rajtuk .
A Dél-Dunántúlon élő a pannonok, venétek, illyrek és a kelták képezték később is a római kori [[Pannonia (provincia)|Pannonia]] őslakosságát.
A kelták hegemóniáját a i.e. 1. században az Erdélyt uraló [[dákok]] törték meg, de az Alföldet nem ők, hanem a keletről érkező állattartó, iráni eredetű [[szarmaták]] foglalták el.
Előbb a [[jazigok]] érkeztek meg, később a [[rokszolánok]] csatlakoztak hozzájuk.
A szarmaták olyan részlegesen vízjárta területeken is megtelepedtek, melyeket más népek szabadon hagytak. Sokszor támadták a Római Birodalom tartományait.
A kelta és szkíta kultúra nagymértékben keveredett az Alföldön.
=== Nyugat-európai vaskor ===
=== Dél-európai vaskor ===
| |||