„Anton von Schmerling” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Külső hivatkozások: clean up, replaced: Kategória:Osztrák politikusok → Kategória:Ausztriai politikusok AWB |
a →Életpályája: első sorban→elsősorban AWB |
||
7. sor:
Mikor a parlament tényleg a porosz királynak ajánlotta fel az új császári koronát, visszatért [[Bécs]]be, és osztrák igazságügy-miniszterré lett a Schwartzenberg-kabinetben, mely állásban az esküdtszék és a nyilvános törvényszéki tárgyalások behozatala által érdemeket és újabb népszerűséget szerzett. Amikor a [[Felix zu Schwarzenberg|Schwartzenberg]]-kabinet mindinkább a reakció lejtőjére lépett, Schmerling ellentétbe került minisztertársaival és a kremsieri birodalmi gyűlés szétkergetése, az olasz és a magyar szabadságharc elnyomása után [[1851]] elején állásáról lemondott. Néhány hónappal később [[I. Ferenc József magyar király|I. Ferenc József]] a legfelsőbb törvényszék tanácselnökévé nevezte ki, amely állást Schmerling 1858-ban a fellebbezési törvényszék elnökségével cserélte fel.
[[1860]]. [[december 13.|december 13]]-án kinevezték államminiszterré és azzal a feladattal bízták meg, hogy centralisztikus alapon nyugvó, mérséklet szabadelvű alkotmányt dolgozzon ki az összbirodalom számára. [[1861]]. [[február 26.|február 26]]-án jelent meg a híres császári pátens, amely Schmerling ellenjegyzése mellett a birodalom összes népeinek képviselőit a birodalmi gyűlésbe hívta egybe. Az osztrák-német szabadelvűek, különösen a centralisták el voltak ragadtatva a [[februári pátens]]től és Schmerlinget, mint az »alkotmány atyját« magasztalták. Nem úgy a federalisták, a szlávok és olaszok,
Ily viszonyok között az 1861. [[május 1.|május 1]]-jén nagy fénnyel megnyílt birodalmi gyűlésterme csak félig telt meg képviselőkkel; a [[Deák Ferenc]] szaván induló 1861. évi magyar [[országgyűlés]] nem küldte el képviselőit (csupán az [[erdélyi szászok]] jelentek meg 1863.), a horvát, az olasz (velencei) képviselők is távol maradtak. Miután Deák Ferenc szétrombolta [[Wenzel Lustkandl]] [[közjog]]i „légvárát”, Schmerling belátta, hogy hasztalan fáradozott.
| |||