Wikipédia

„Dimítriosz Vikélasz” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a Laszlovszky András átnevezte a(z) Demetriosz Vikelasz lapot a következő névre: Dimítriosz Vikélasz
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Vezető infobox
| név = DemetrioszDimítriosz VikelaszVikélasz
| kép = Demetrius_Vikelas.jpg
| képméret = 225px
| képaláírás = DemetrioszDimítriosz VikelaszVikélasz
| állam = A [[Nemzetközi Olimpiai Bizottság]]
| sorszám = 1
24. sor:
| lábjegyzet =
}}
'''DemetrioszDimítriosz VikelaszVikélasz''' ({{ny-el|Δημήτριος Βικέλας}}; ismert angolos formában: Demetrios Vikelas, [[ErmoupoliErmúpoli]], [[1835]]. [[február 15.]] – [[Athén]], [[1908]]. [[július 20.]]) görög üzletember és író volt, a [[Nemzetközi Olimpiai Bizottság]] első elnöke 1894 és 1896 között.
 
Miután gyermekkorát [[Görögország]]ban, illetve [[Konstantinápoly]]ban (a mai [[Isztambul]] elődje) töltötte, [[London]]ban találta meg szerencséjét, ott is házasodott meg. Később [[Párizs]]ba költözött felesége kedvéért. Az üzlet felhagyása után az irodalomnak és történelemnek szentelte életét, és számos novellát, elbeszélést és esszét publikált, ami által kitüntető figyelem részese lett. Hírnevének, és annak a ténynek köszönhetően, hogy Párizsban élt, megválasztották, hogy képviselje Görögországot a kongresszuson, amit [[Pierre de Coubertin]] báró hívott össze 1894 júniusában abból a célból, hogy az [[olimpiai játékok]] újraindításáról döntsenek. VikelasztVikélaszt megbízták a szervezőbizottság elnökletével, a Játékok végeztével azonban távozott posztjáról, és 1908-as haláláig Athénban élt.
 
==Gyermekkor==
 
VikelaszVikélasz ErmoupolibanErmúpoliban született, a görögországi [[Szírosz]] szigetén. Édesapja kereskedő volt, édesanyja pedig a gazdag Melasz család tagja. Hat éves korában a család elköltözött Konstantinápolyba, tíz évvel később pedig Odesszába vándoroltak, ott édesapja kezei alatt kezdett el dolgozni. Már akkor megmutatta irodalmi tehetségét, 17 éves korában ő fordította [[Jean Racine]] Esther-jét.<ref name="Llewellyn-Smith 84.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84.o.</ref>
 
==London, az üzlettől az irodalomig==
40. sor:
A University College London esti tagozatos képzésén (az egyetlen egyetem Londonban, amely nem követeli meg a hallgatóktól az [[anglikán]] vallás gyakorlását) [[botanika]] tudományban szerzett diplomát.<ref name="Dolianitis 106-107.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 106-107.o.</ref> Németül és olaszul tanult, valamint vívott, lovagolt és evezett is, de a körülmények nem engedték meg neki, hogy ezeket később folytassa.<ref name="Dolianitis 107.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 107.o.</ref> Publikálni kezdett, először egy verses antológiát 1862-ben, majd számos cikket jelentetett londoni folyóiratokban.
 
Az 1863-as görögországi politikai események idején, a forradalom elkötelezett híveként, amely Ottó görög király száműzetéséhez és I. György megkoronázásához vezetett, VikelaszVikélasz pénzgyűjtésbe kezdett, hogy támogassa az ideiglenes kormányt. A kor legnagyobb lapjainak írt levelében kérte, hogy tartsák tiszteletben Görögország jogait. 1866-ban véglegesen ismertté vált a brit értelmiségiek között, miután kapcsolatokat épített ki szerzőkkel és akadémiai tagokkal, hogy megnyerje őket a krétai ügyhöz az 1866-1867-es lázadás idején, amely érdekében folytatta az adománygyűjtést.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84-85.o.</ref><ref name="Dolianitis 107.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 107.o.</ref>
 
1866-ban, feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb Kalliope Geralopoulou-t, egyik nagybátyja feleségének, Katerininek húgát, aki szintén egy gazdag londoni kereskedőcsalád gyermeke volt.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84-85.o.</ref> Nagybátyjai vállalkozásában névleges partner lett időközben ("Melas Bros - D. Vikelas").<ref name="Dolianitis 108.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 108.o.</ref>
47. sor:
Közben igyekezett hasznára lenni Görögországnak, 1868-ban egy 30 oldalas statisztikai cikket jelentetett meg a görög királyságról egy, a Királyi Statisztikai Társaság által rendezett konferenciát követően; 1870-ben pedig iskolát alapított Angliában élő görög gyermekek számára. Összes munkájával - legyen az vitaanyag, politikai, újságírói, történelmi vagy irodalmi- két célja volt: emelni a közhangulatot és az intellektuális szintet hazájában, illetve hogy Görögország ismertségét elismerésre váltsa világszerte.<ref name="Dolianitis 108.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 108.o.</ref>
 
1876-ban, a gazdasági válság nyomán, mely 1873-ban kezdődött, annak érdekében, hogy ne veszítsék el vagyonukat, VikelaszVikélasz és nagybátyjai megszüntették vállalkozásukat, így abban a kényelmes helyzetben találta magát, hogy ideje nagy részét immáron az irodalomnak szentelhette.<ref name="Dolianitis 109.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 109.o.</ref>
 
==Párizs, a felesége betegsége és az irodalom==
 
1874-ben, édesapja halálát követően, VikelaszVikélasz felesége mentális problémákkal kezdett küzdeni, és öngyilkosságra való hajlam mutatkozott nála.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 85.o.</ref> A házaspár utazással próbálta a betegség tüneteit enyhíteni, de egy újabb pánikrohamot követően feleségét a doktorok elmebetegnek nyilvánították, ezt követően hét és fél évet a Ivry-sur-Seine-i elmegyógyintézetben töltött. Szokásához hűen, VikelaszVikélasz az elkövetkezendő húsz évben napról napra rögzítette felesége mentális állapotának változásait.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 85.o.</ref>
 
Folyóiratában 1872-től rendszeresen kifejezte azt, hogy Athénba szeretne visszatérni, 1877-ben, mikor felesége állapota javuló tendenciát mutatott, az alkalmat kihasználva Athénba mentek, és építkezésbe kezdett az egyetem közelében. Felesége állapota azonban újra rosszabbodni kezdett, és visszatértek Párizsba.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 85.o.</ref>
 
Újabb párizsi tartózkodása alatt, VikelaszVikélasz a következő [[William Shakespeare|Shakespeare]] művek görög nyelvre való fordításába kezdett: [[Lear király]], [[Rómeó és Júlia|Rómeo és Júlia]], [[Othello]] (1878), illetve [[Macbeth]] és [[Hamlet, dán királyfi|Hamlet]] (1881). Fordításai lelkes fogadtatásnak örvendtek az athéni irodalmi közösség körében. Megírta fő irodalmi művét, a Loukis Laras-t, amely sorozat formájában jelent meg először 1879-ben, és még abban az évben francia és német nyelvre is lefordították. A francia fordítás, amelyet először 1880-ban közöltek, szerepelt Jules Ferry francia oktatási miniszter listáján, amin azok a könyvek voltak, amelyeket jó tanulók kaphatták díjként.<ref name="Dolianitis 109.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 109.o.</ref>
 
VikelaszVikélasz a következő 15 évet Párizsban töltötte, és kapcsolatokat épített ki a francia főváros értelmiségi és irodalmi köreivel. Számos cikket írt (a bizánci történelemről, a görög politikai életről), valamint novellákat és útikalauzokat is.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 86.o.</ref>
 
A görög nyelvi vitában (Katharevousakatharevousa és Dimotikidimotiki között), VikelaszVikélasz középre állt, elutasította a Dimotikidimotiki-hívek kicsapongásait, akik az intellektuális nyelvezet túlzottan heves védelmezői voltak, és azt javasolta, hogy a Katharevousakatharevousa-irányzat érvényesüljön a parlamenti jegyzőkönyvek vezetésében, és a köznyelv legyen használatos a költészetben.<ref name="Sophie Basch 231.o.">Sophie Basch, ''Le Mirage Grec.'', 231.o.</ref>
 
1877 és 1892 között utazással töltötte idejét, miután felesége betegsége addigi legrosszabb fázisába került, és férje jelenlétét nem tudta elviselni. Visszatért Görögországba, látogatást tett Skóciában, Svájcban, Spanyolországban illetve Konstantinápolyban.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 86.o.</ref>
69. sor:
1894 májusában felkérést kapott a Pángörög Torna Egylettől, hogy vegyen részt az egy hónap múlva esedékes kongresszuson, amelyet a Pierre de Coubertin hívott össze. Némi hezitálás után úgy döntött, hogy képviseli a szövetséget.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 86.o.</ref> A kongresszuson határoztak arról, hogy az olimpiai játékok megrendezését újraindítják, és az első olimpia helyszíne Athén lesz.
 
Pierre de Coubertin eredeti terveiben az szerepelt, hogy az első újkori olimpiát Párizsban rendezik meg 1900-ban, de VikelaszVikélasz meggyőzte őt, illetve az újonnan alapított NOB tagjait arról, hogy az első olimpiát Athénban kell rendezni, szimbolikusan ezzel összekapcsolva az újkori olimpiát az ókori olimpiákkal. Mivel a NOB akkori alkotmánya kimondta, hogy az lehet NOB elnök, aki a következő olimpiát rendező országból származik, így VikelaszVikélasz lett a NOB első elnöke.
 
==Visszatérés Athénba==
 
1894 őszén felelősséget érezve az olimpia megrendezéséért, VikelaszVikélasz visszatért Görögországba, de a tíz nappal később Párizsból kapott távirat miatt, miszerint felesége állapota rosszabbodott (ödémák keletkeztek testében), azonnal Párizsba utazott, de felesége addigra elhunyt.<ref name="Llewellyn-Smith 95.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 95.o.</ref>
 
1894 novemberében néhány fiatal nemzeti érzelmű hivatalnok létrehozott egy titkos társaságot, az Ethniki Etairia-t, amelynek célja a nemzeti morál fellendítése, és a görög felszabadítás előkészítése volt.<ref name="Llewellyn-Smith 49-50.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 49-50.o.</ref> 1895 szeptemberében civileket toboroztak, akik mind kapcsolódtak az olimpia megrendezéséhez, köztük VikelaszVikélasz is, ő azonban azt állította, hogy csupán baráti nyomásra csatlakozott, kizárólag pénzügyi szerepet játszva, ezután hirtelen kilépett a társaságból.<ref name="Llewellyn-Smith 149-150.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 149-150.o.</ref> Ekkor még mindig bízott országa újraépítésében.
 
A játékok után, amely sikeres rendezésnek bizonyult, VikelaszVikélasz visszalépett a NOB tagságtól, helyét elnökként Pierre de Coubertin vette át, tagságát pedig Alexander Mercati. A görög-török háborúban elszenvedett vereség nagyban rombolta kedélyállapotát, és eldöntötte, hogy véglegesen Athénba teszi át székhelyét, ahol a közoktatásnak szenteli életét.<ref name="William Miller 117.o.">William Miller, ''Notices of books...'', 117.o.</ref>
 
1905-ben az athéni egyetemet képviselve vett részt a hetedik olimpiai konferencián Brüsszelben,<ref name="Revue Olympique 132.o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 132.o.</ref> illetve aktív tagja maradt a Görög Olimpiai Bizottságnak. 1908. július 20-án hunyt el Athénban "valamilyen kínzó betegségben".<ref name="Revue Olympique 131.o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 131.o.</ref>
 
[[Franciaország]] a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] lovagi fokozatát adományozta VikelaszVikélasz részére 1891 december 31-én, és a [[St. Andrews-i Egyetem|St. Andrew Egyetem]] tiszteletbeli doktorává avatták 1893 novemberében (első görög személyként).<ref name="Dolianitis 111.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 111.o.</ref>
 
Hatalmas könyvgyűjteményét [[Iráklio|Iráklióra]] hagyta, megalapítva a Vikelaia Városi Könyvtárat. Napjainkban, az [[Ermúpoli]]ban található sportcentrum VikelaszVikélasz nevét viseli, megtalálható benne olimpiai úszómedence, teniszpálya, tornaterem, kosár- és röplabdapálya, valamint atlétikai, floorball és futballpálya is.
 
==Jegyzetek==
98. sor:
{{portál|Olimpia}}
 
{{DEFAULTSORT:Vikelasz DemetrioszDimitriosz}}
[[Kategória:A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökei]]
[[Kategória:Görögök]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Dimítriosz_Vikélasz”