|
| image = Flussneunauge.jpg
| image_width = 250px
| image_caption = [[Tengeri ingola]] (''Petromyzon marinus'')
| regnum = [[Állat]]ok (''Animalia'')
| phylum = [[Gerinchúrosok]] (''Chordata'')
A korábbi rendszerekben a [[körszájúak]]hoz (''Cyclostomata'') sorolták őket.
==Leírás==
Méretük általában 13-100 cm. Testük hosszú, hengeres, [[angolna|angolnára]] emlékeztető. Szájuk kör alakú, szívótölcsérszerű, amely izomzata révén hosszanti réssé húzható össze. Szájukon kívül rojtszerű tapogatókat, belül szarufogakat viselnek, amelyek száma, elhelyezkedése faji bélyeg. Fejükön elöl két szem; egy orr- és kétoldalt hét-hét kopoltyúnyílás látható. Úszóik elrendeződése jellegzetes: első hátúszójuk a test középvonala után kezdődik, második hátúszójuk közvetlenül ehhez csatlakozik, és - az ősi úszóformának megfelelően - folyamatosan, megszakítás nélkül megy át a kis, porcokra támaszkodó farokúszóba. A nőstényeknek farokalatti úszóik is vannak. Egyéb úszóik nincsenek. Nagy részük jellegzetes [[parazita|halparazita]]. Kör alakú szájukkal, fogakkal felszerelt fűrészes, előre-hátra mozgatható nyelvükkel halakra tapadnak, azok testnedveit szívják. Életciklusuk, főleg az [[anadrom]] fajoknál igen jellegzetes. Az édesvizekben kikelő [[lárva|lárvák]] sokáig - 1-5 évig - fejlődnek. A lárvák testfelépítése leegyszerűsödött, [[féreg]]szerű, apró, talajlakó szervezetekkel, korhadékokkal táplálkoznak. Az ingolák kifejlődésük után rövid ideig élnek.
[[Ázsia|Ázsiában]] és [[Észak-Amerika|Észak-Amerikában]] gyakorlati jelentőségük kettős: egyrészt parazitaként jelentős károkat okozhatnak a halállományban, másrészt egyes ingolafajokat tenyésztenek is (füstölve vagy [[aszpik]]ban sokak szerint különleges csemege). [[Magyarország]]on két [[faj]] él, mindkettő teljesen édesvízi életmódú. Gazdaságilag jelentéktelenek, ritka előfordulásúak, védettek. Az ingolák fajszintű taxonómiája még ma is bizonytalan.
==Rendszerezés==
|
