„Unió utca” változatai közötti eltérés

A [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] korában, a Fő térhez és az abból nyíló többi utcához hasonlóan az Unió utcában is megjelentek az úri közönség igényeit kielégítő cukrászdák és kávéházak. Az 1850-es években nyílt meg a 2. szám alatti ''Korona'' kávéház, az Apor-ház földszintjén. A 19. század második felében a 11. szám alatt működött Simon Ferenc cukrászdája, ahol kávét is mértek. Az első világháború előtt az utcában három kávéház is működött: a ''Budapest'' (1. szám), a ''Korona'' (2. szám), illetve a ''Korzó'' (13. szám). Az akkor szabályozás szerint a kávéházak mellékhelyiségek nélkül legalább 150 négyzetméter alapterülettel és 4 méter belmagassággal kellett, hogy rendelkezzenek; előírás volt ezen kívül legalább két darab két méter hosszúságú „tekeasztal” megléte. A két világháború között az Unió utcában volt a City kávéház is, de ennek pontos helye ismeretlen.<ref>Gyarmati 2005: 86–87. oldal, az 109. oldal utáni 4. táblázat, 115., 123–125; Lőwy 2005.</ref>

A [[Fő tér (Kolozsvár)|Fő tér]] sarkán áll az Unió utca 1. számú épülete, amelyet 1893-ban az Alpha Bank számára építettek. Az emeletén a 20. század elején a Fonciere Pesti Biztosító Intézet, később a Kereskedelmi Bank fiókja működött.<ref>Fodor 2002: 61; Gaal 2004.</ref> A 7. szám alatt a szintén műemlékké nyilvánított '''[[Lendvai-ház]]''' található. A 18. századi [[klasszicizmus|klasszicista]] épület az átépítések és a második emelet ráépítése következtében elvesztette eredeti hangulatát, de az első emeleti ablak feletti indadíszek figyelmet érdemelnek.<ref>Kelemen 1982: 160; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.</ref> A Kötő (Ion Rațiu) utca kereszteződésében áll a 11.-13. számú kora [[reneszánsz]] épület. Az egykori '''unitárius sarokház''' a 16. században épült, és több átépítésen esett át, így eredeti stílusjegyei már csak a pincében figyelhetők meg. Az első világháború idején a Korzó kávéház, az 1940-es évek közepén a Savoy kávéház volt itt, a 20. század második felében étteremként működött. Az étterem konyhájának bejárata melletti reneszánsz ajtókeret található, amely valószínűleg az imaterem bejárata lehetett, ezzel a felirattal: „STA FORIS PAVSA, NON INTRABIS SINE CAVSA” (Szünetben maradj kinn, ok nélkül ne menj be.).<ref>Kelemen 1982: 138; Fodor 2002: 62; Asztalos 2004b: 135; Gaal 2004.; Lőwy 2005: 496.</ref> Mellette a 15. szám alatti '''Vertán-ház''', szintén reneszánsz épület, melynek homlokzatán megmaradtak az eredeti díszítmények. A kapu zárókövén az 1653-as évszám áll, a földszint egyik utcára néző szobájában egy reneszánsz ajtókeret látható.<ref>Kelemen 1982: 138; Gaal 1992: 48; Gaal 2004.</ref> A 17. szám az úgynevezett '''lengyel eklézsia háza,''' amely 1660-tól másfél évszázadig a Lengyelországból vallásuk miatt elüldözött unitáriusoké volt, egyik tulajdonosa után '''[[Köpeczi-ház]]'''-ként is emlegetik. A 17. századi ház földszinti termében tartották az istentiszteleteket, de ez volt a lelkészi lakás is. A gyülekezet tagjai közül sokan meghaltak az akkori idők egyik pestisjárványában, a megmaradtak közül a fiatalok elmagyarosodtak. Amikor [[II. József magyar király|II. József]] 1781-es türelmi rendelete nyomán az unitáriusok lehetőséget kaptak a [[Unitárius templom (Kolozsvár)|saját templom]] építésére (az 1716-ban elvett [[Szent Mihály-templom (Kolozsvár)|Fő téri templom]] helyett), a lengyel közösség maradéka eladta ezt a házat és a bevételt a magyar hittestvérek templomának felépítésére adták.<ref>Jakab 1870: II. 729–732; Kelemen 1982: 138–139; Gaal 1992: 48–49; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.</ref> A műemlékek listáján szerepel a 18. századi '''Jósika-ház''' is, amely a 19. számot viseli.

A Mátyás király (Matei Corvin) utca sarkán áll a 18. századi '''[[Apor-ház|báró Apor-ház]]''', amely az Unió utcában a 2. számot viseli. A műemlékként nyilvántartott épület emeletén működött 1843-tól a társasági élet egyik színhelyeként szolgáló Polgári Társalkodó. Az 1850-es években Korona néven kávéházat rendeztek be a földszintjén.<ref>Bálint 1980: 275; Gyarmati 2003; Gaal 2004.</ref> A '''[[Teleki–Mikes-palota]]''' néven ismert 4. számú ház szintén műemlék. A [[klasszicizmus|klasszicista]] stílusú épületet a 19. század elején emeltették Teleki János és Mikes Erzsébet, akiknek címere az épület háromszögű oromzatán található. Fiuk, [[Teleki Sándor]] nevelőjeként itt lakott [[Táncsics Mihály]]. 1879. márciusában a Teleki családnál vendégeskedett [[Liszt Ferenc]], akit a város polgárai a ház erkélye alá vonuló 120 tagú énekkarral köszöntöttek. A ház vendége volt [[Jókai Mór]] is, aki itt vette át az ''Erdély aranykora'' című könyvéért kapott aranytollat. Az épületben a második világháború előtt a Jolie ékszerüzlet valamint a Kultúra Könyvkereskedés és Kölcsönkönyvtár működött.<ref>Kelemen 1982: 159–160; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 101; Lőwy 2005: 498.</ref> A 8. szám alatt az 1846-ban épült '''[[Mikes-ház]]''' áll. Építtetője, a művészetpártoló Mikes János reformpolitikus 1848-ban a kolozsvári nemzetőrség főparancsnoka volt. Az eredetileg szintén klasszicista stílusú műemlék hajdani szépségét már csak a kapualj és a lépcsőház tükrözi: 1912-ben Tischler Mór nagyvállalkozó teljesen átalakíttatta a ház homlokzatát.<ref>Kelemen 1982: 161–162; Gaal 1992: 47; Gaal 2004; Gaal 2007: 102.</ref> A 10. szám alatti négyemeletes épület helyén korábban [[Paget János]] háza állt. Az épületbenépültben az 1940-es években a Fábián-cukrászda működött, utóbb ezt ''Zöld'' cukrászda néven ismerték.<ref>Gaal 1992: 48; Fodor 2002:65; Asztalos 2004b: 543; Lőwy 2005: 498.</ref> A 12. számot egy 18.-19. századi műemlékként nyilvántartott épület viseli, a valamikori [[Kolozsvári kaszinók#Román kaszinó (Casina română)|Román Kaszinó]] székháza.<ref>Gaal 2004.</ref> A 16. számú ház egyike a kevés viszonylag épen fennmaradt [[barokk]] oromfalas polgárháznak. A 19. század második felében a város főorvosának, [[Szombathelyi Gusztáv]]nak a tulajdonában állt.<ref>Kelemen 1982: 146; Gaal 1992: 48</ref> A 22. számon az 1788-ban épült késő barokk stílusú '''[[Nemes-ház]]''' szintén műemlék, kapujának zárókövére az 1782-es évszámot faragták. Az 1820-as években az épület [[manzárd]]tetőjében elhelyezett szobában lakott [[Déryné Széppataki Róza]].<ref>Kelemen 1982: 149; Gaal 2004.</ref> A 28. számon a Bartha Miklós (Emil Isac) utcával közös sarokházat 1904-ben az [[Osztrák-Magyar Bank]] számára emelték. 1904-ben épült fel, egy örmény kereskedő boltja helyén, amelynek cégére egy aranyozott kakas volt. Tulajdonosa kedvelt beszédtéma volt a városban, mu­latságos történetein jót derült mindenki, aki csak hallotta. A szocialista korszakban építkezési tervező- és kutatóintézetet helyeztek el benne, a [[1989-es romániai forradalom|rendszerváltás]] után a Dacia Felix Bank újíttatta fel magának. Jelenleg a [[Műszaki Egyetem (Kolozsvár)|Műszaki Egyetem]] rektori hivatala működik benne.<ref name="Gaal 1992: 50"/>