„Magyar tarka szarvasmarha” változatai közötti eltérés

Egy [[1894]]. évi törvénycikk alapján elkészült az állattenyésztési szabályozás és a tenyészkerületi beosztás. Ez kedvezett a különböző tájfajták kialakulásának. Az [[Alföld]]ön szürkemarhabikát, a [[Dunántúl]]on [[szimentáli]]t, a [[Felvidék]]en pinzgauit, a [[Kárpátok]]ban a borzderes bikákat lehetett használni a köztenyésztésben. Így alakultak ki a tájfajták, amelyek közül a legrégibb, és leghíresebb a '''bonyhádi pirostarka''', amely kiváló tejtermelő volt, elsősorban nyugati fajták keresztezésével nyerték. Több marhafajta hatással volt a kialakulására, de főként a Tolna megyei földbirtokosok által Svájcból importált berni fajta. Később tervszerűen beavatkozva a tenyésztésbe két szimentáli bikával javítottak az állományon. A szimentáli bikák sötétebb piros színt eredményeztek, innen a ''pirostarka'' elnevezés. 1890-ben mutatták be Bécsben, majd a fajta a millenniumi kiállításon I. díjat nyert. Azóta is a nemesítésben pirostarka szimentáli bikákat használnak. A bonyhádi marha kettős hasznosítású (régebben hármas vegyes hasznosítású volt), elsősorban kiváló tejhozama tette népszerűvé a gazdák közt, de kiváló a húshozama, és húsminősége, ezenkívül régebben igázásra is használták.

 

 

A két világháború között az állomány homogenitását a szimentáli fajta tenyésztésbe vonásával érték el. Ezzel a keresztezéssel javítani lehetett a magyar tarka tej- és hústermelését és igázhatóságát. [[Wellmann Oszkár]] határozta meg először a fajta bírálati szempontjait és törzskönyvezését, elősegítette az egységes tenyésztési célok kialakítását. Kialakult az ''elit magyar tarka tehén'' (4000 kg tej/305 nap, 150 kg tejzsír) és az ''aranytörzskönyv'' (25000 kg tej, 900 kg tejzsír, 6 élő borjú).

 

 

==Tulajdonságai==