„A Dél-afrikai Köztársaság történelme” változatai közötti eltérés

a
→‎A nagy trek: kieg, link, tagolás
a (Sablon hozzáadása)
a (→‎A nagy trek: kieg, link, tagolás)
 
[[Fájl:South Africa-Voortrekker Monument Ox wagon01.jpg|right|200px|A híres dél-afrikai ökrösszekér]]
AzA angolbrit uralom Fokföldön egyáltalán nem volt a búrok ínyére. Az 1830-as években bevezetett brit reformok a búrok körében mind nagyobb ellenállásba ütközöttütköztek – hisz a brit veteránok letelepítése 1820-tól és a rabszolgaság eltörlése 1834-ben a rabszolgamunkára alapult búr mezőgazdaságot a létalapjaiban fenyegette - és 1835-ben elindította a búrok tömeges vándorlását észak, északkelet felé. Ez volt a nagy trek (afrikaans nyelven a ''groot trek'', a nagy vándorlás), amelynek során 1835 és 1838 között {{szám|10000}} búr kerekedett föl és hajtotta ökrös szekerét a hosszú úton. Az új termőterületekért és lakóhelyért afrikaiakkal kellett felvenniük a harcot. Az [[Orange]] és a [[Vaal]] folyókon átkelve, leghevesebb ütközeteiket a zuluk ellen vívták, akik maguk is birodalmi terjeszkedésük korát élték. 1810-ben ''Dingiswayónak'', a zuluk legfőbb törzsfőnökének sikerült több zulu törzset összefogni, és ezzel megvetette utódai, [[Csaka]] és [[Dingaan]] számára egy katonai jellegű államszervezet alapjait. A zulu hódítások legnagyobb intenzitásukat Csaka király uralma alatt érték el. A zulu „királyság” központja a mai '''KwaZulu-Natal''' tartomány északi részén volt. Csaka a reguláris hadsereget megközelítő szervezettel sajátos harci taktikát és új fegyvereket vezetett be, miáltal a zulu hadsereg valamennyi szomszédos törzzsel szemben fölénybe került. Ezt az ütőképes katonai szervezetet Dingaan sikerrel alkalmazta a búrok elleni védekező harcban és még a brit csapatokat is többször megfutamította. A törzsek összefogása – Csaka parancsnoksága alatt
 
csaknem száz törzs állott – hatékony ellenállást jelentett a búrok ellen. 1838-ban került sor egy híressé vált csatára, a ''Ncome'' nevű folyó partján, ahol 12000 zulu harcos támadott meg egy szekértábort, amelyben 470 búr sáncolta el magát. A búrok imádkoztak a győzelemért és megfogadták,
Az új termőterületekért és lakóhelyért afrikaiakkal kellett felvenniük a harcot. Az [[Oranje]] és a [[Vaal]] folyókon átkelve, leghevesebb ütközeteiket a zuluk ellen vívták, akik maguk is birodalmi terjeszkedésük korát élték. 1810-ben ''Dingiswayónak'', a zuluk legfőbb törzsfőnökének sikerült több zulu törzset összefogni, és ezzel megvetette utódai, [[Csaka]] és [[Dingaan]] számára egy katonai jellegű államszervezet alapjait. A zulu hódítások legnagyobb intenzitásukat Csaka király uralma alatt érték el. A zulu „királyság” központja a mai '''KwaZulu-Natal''' tartomány északi részén volt. Csaka a reguláris hadsereget megközelítő szervezettel sajátos harci taktikát és új fegyvereket vezetett be, miáltal a zulu hadsereg valamennyi szomszédos törzzsel szemben fölénybe került. Ezt az ütőképes katonai szervezetet Dingaan sikerrel alkalmazta a búrok elleni védekező harcban és még a brit csapatokat is többször megfutamította. A törzsek összefogása – Csaka parancsnoksága alatt csaknem száz törzs állott – hatékony ellenállást jelentett a búrok ellen.
[[Fájl:Bloedrivier monument.jpg|right|350px|thumb|A Blood-folyói csata emlékműve]]
 
hogy ha túlélik az ütközetet, ezt a napot mindig a hálaadás napjaként fogják megünnepelni. Bár a búrok a korabeli megbízhatatlan elöltöltő puskákkal voltak felfegyverkezve, a tömeges tűzerővel szemben a buzogányok és lándzsák gyengének bizonyultak. A csatában 3000 zulu esett el, és mindössze három búr szenvedett könnyebb sebesülést. A Ncome folyó vöröslött a kiontott vértől – a mai napig is '''Blood''' (Vér-folyó) a neve. Ez az ütközet végül is döntőnek bizonyult és a végső győzelmet jelentette a zuluk felett. A csata napja – december 16. – a Fogadalom Napja lett: egészen 1994-ig így is ünnepelték meg. Még ma is állami ünnep, a Megbékélés Napjaként tartják számon.
[[Fájl:Bloedrivier monument.jpg|right|350px300px|thumb|A Blood-folyói csata emlékműve]]
A győztes búrok 1840-ben – a mai Kwa-Zulu-Natal tartomány területén – kikiáltották saját Natalia Köztársaságukat, ezt azonban [[Nagy-Britannia]] 1843-ban bekebelezte. A búrok ekkor ismét fölkerekedtek, s [[Andreas Pretorius]] vezetésével sok búr vándorolt tovább a Vaal-folyón túli területre, ahol négy búr köztársaságot hoztak létre: '''Potscheftsroomot''', '''Lydenburgot''', '''Zoutpansberget''' és '''Utrechtet''', amelyek 1849-ben föderációban (Vereenigden Bond) egyesültek, ebből alakult meg 1852-53-ban [[Transvaal]]. Az újabb trek során leigázták az Orange folyón és a [[Drakensberge]] hegységen túl élő bennszülött törzseket és létrehozták 1854-ben [[Oranje Szabad Állam]]ot, a másik búr köztársaságot. Ezek az államok lettek a konzervatív afrikáner társadalom fő bázisai, s a két állam szuverenitását az 1850-es években a britek is elismerték.
1838-ban került sor egy híressé vált csatára, a ''Ncome'' nevű folyó partján, ahol {{szám|12000}} zulu harcos támadott meg egy szekértábort, amelyben 470 búr sáncolta el magát. A búrok imádkoztak a győzelemért és megfogadták, hogy ha túlélik az ütközetet, ezt a napot mindig a hálaadás napjaként fogják megünnepelni. Bár a búrok a korabeli megbízhatatlan elöltöltő puskákkal voltak felfegyverkezve, a tömeges tűzerővel szemben a buzogányok és lándzsák gyengének bizonyultak. A csatában 3000 zulu esett el, és mindössze három búr szenvedett könnyebb sebesülést. A Ncome folyó vöröslött a kiontott vértől – a mai napig is '''Blood''' (Vér-folyó) a neve. Ez az ütközet végül is döntőnek bizonyult és a végső győzelmet jelentette a zuluk felett. A csata napja – december 16. – a Fogadalom Napja lett: egészen 1994-ig így is ünnepelték meg. Még ma is állami ünnep, a Megbékélés Napjaként tartják számon.
 
A győztes búrok 1840-ben – a mai Kwa-Zulu-Natal tartomány területén – kikiáltották saját Natalia Köztársaságukat, ezt azonban [[Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága|Nagy-Britannia]] 1843-ban bekebelezte. A búrok ekkor ismét fölkerekedtek, s [[Andreas Pretorius]] vezetésével sok búr vándorolt tovább a Vaal-folyón túli területre, ahol négy búr köztársaságot hoztak létre: '''Potscheftsroomot''', '''Lydenburgot''', '''Zoutpansberget''' és '''Utrechtet''', amelyek 1849-ben föderációban (Vereenigden Bond) egyesültek, ebből alakult meg 1852-53-ban [[Transvaal]]. Az újabb trek során leigázták az Orange folyón és a [[Drakensberge]] hegységen túl élő bennszülött törzseket és létrehozták 1854-ben [[Oranje Szabad Állam]]ot, a másik búr köztársaságot. Ezek az államok lettek a konzervatív afrikáner társadalom fő bázisai, s a két állam szuverenitását az 1850-es években a britek is elismerték.
 
== Gazdasági fellendülés, az angol-búr háborúk ==