„Mariano Matamoros” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
27. sor:
A függetlenségi mozgalmak kezdetekor a ''Jonacatepeci'' ''Jantetelcóban'' volt pap, és mivel szimpatizált a mozgalommal, elfogatási parancsot adtak ki ellene. Üldözői elől sikerült elmenekülnie, 1811. december 18-án [[Izúcar de Matamoros|Izúcar]]ban csatlakozott [[José María Morelos]]hoz és itt is maradt egészen addig, amíg Morelos [[Cuautla de Morelos|Cuautlába]] nem indult.
1812 elején ''Taxcóba'' ment, ahol január 4-én Morelos a gyalogság ezredesévé nevezte ki. Néhány nap múlva a felkelők hada [[Tenancingo|Tenancingón]] át Cuautlába vonult, azonban februárban a spanyol [[Félix María Calleja]] megkezdte a város ostromát. A hosszú ostrom során a védők élelme fogyni kezdett, ezért április 21-én Matamoros és ''Manuel Perdiz'' kiszökött, hogy megpróbáljon ellátmányt szerezni. [[Ocuituco|Ocuitucóban]] [[Miguel Bravo]] is csatlakozott hozzá, de az élelmiszert nem sikerült eljuttatniuk Cuautlába. 27-én Matamoros és az ostromból kitörő Morelos Izúcarba tértek vissza. Itt újjászervezte csapatait és létrehozott egy [[Szent Péter apostol]]ról elnevezett dragonyossereget is, mintegy tiltakozván [[Francisco Xavier Venegas]] alkirály június 25-i rendelete ellen, amelyben halálbüntetéssel sújtandó bűnösnek nyilvánított mindenkit, aki a függetlenségi harcokat vezeti vagy egyházi személyként támogatja azt.<ref
1812. november 9-én újra találkoztak Morelosszal, másnap [[Oaxaca de Juárez|Oaxaca]] városa felé vették az irányt, ahol 25-én megkezdődött az ostrom. A sikeres harcban Matamoros is kitűnt tetteivel.
1813 februárjának elején [[Yanhuitlán]]ban ismét Moreloshoz társult, áprilisban pedig ''Manuel Dambrini'' guatemalai származású királypárti vezért vette üldözőbe. 19-én [[Tonalá]]nál le is győzte őt. Ezután visszaindult Oaxacába, ahova május 28-án érkezett meg. Mivel [[Nicolás Bravo|Nicolas Bravóval]] nézeteltérései jelentkeztek, egy június 12-i gyűlésen Matamoros és [[Carlos María de Bustamante]] azt javasolták, Bravót küldjék inkább a keleti ''Veracruz'' irányába és helyét ''Mariano Rincón'' vegye át.
Miután [[Acapulco|Acapulcóban]] Morelos altábornaggyá nevezte ki, ismét Yanhuitlánba ment, ahol tovább szervezte csapatait és a fegyvergyártást. Augusztus 16-án elindult Izúcar visszaszerzéséért, de szeptember 21-én Morelos úgy rendelkezett, siessen inkább Nicolás Bravo segítségére, akinek csapatait [[San Juan Coscomatepec]]ben ostromolták éppen. Matamoros azonban későn érkezett, Bravo vereséget szenvedett.
Ezután [[Tehuizingo|Tehuizingóban]] rendezkedett be, de hamarosan Morelos felhívására Valladolid ostromára indult. Decemberben [[Cutzamala|Cutzamalában]] egyesültek az ő és más felkelő vezérek csapatai, majd [[Huetamo|Huetamón]], [[Tacámbaro|Tacámbarón]] és [[Tiripetío|Tiripetíón]] át haladtak Valladolid felé. December 20-án Matamorost bízták meg, hogy gyűjtsön elég szenet, amivel kifesthetik a támadásra készülő katonák arcait és kezeit. A város ostroma 23-án kezdődött meg, de a [[Ciriaco de Llano]] és [[Agustín Iturbide]] által vezetett védők vereséget mértek rájuk.<ref name="bicen"/>
==Források==
| |||