Laszlovszky András

 

{{idézet|A nyelvtudomány vizsgálatának tárgya a nyelv, és a diakrónikus nyelvtudomány célja a nyelv – és nem a nyelvet beszélő nép – történetének vizsgálata. Hogy a nyelvtörténet adatai felhasználhatók-e történelmi szempontból, annak eldöntését a hivatásos történészekre kell bízni. Ugyanis saját erejéből a nyelvész nem képes eredményeit a történelem szempontjából értékelni. Egy magyar–török megfelelést szívesen magyarázunk úgy, hogy a magyar szót jövevénynek tekintjük, de már egy, mondjuk, magyar-bantu „szóegyezést” jogosan nevezünk délibábosnak. Így ítéletünket nem tisztán nyelvi, hanem elsősorban történelmi kritériumra alapozzuk: merthogy hogyan is jutott volna a magyarba bantu jövevényszó? Azaz vakon – és ebben az esetben helyesen – bízzunk a történész tanításában, aki szerint a két nép között a múltban nem lévén kapcsolat – ezt már megint a nyelvész teszi hozzá –, nyelvi kapcsolat se létezhet.|[[Sinor Dénes]], 1966.}}

{{clear}}

[[Fájl:A Laszlovszky-család címere.jpg|thumb|center|300px|Szeretem a heraldikát, ez itt különösen a kedvencem]]

{{Off+|'''tünetegyüttes'''}}

# A beteget gyakran készteti valami mély, benső meggyőződés arra, hogy egyes dolgokat igaznak, helyesnek, erkölcsösnek tartson. E meggyőződésének láthatóan semmi köze nincs a tényekhez és az ésszerűséghez, mégis kényszerítő erejű. Mi, orvosok ezt a jelenséget „vallásos hitnek” nevezzük.

# Ide tartozik a hitben szenvedők egy másik, gyakori tünete is: az a meggyőződés, hogy a rejtély önmagában is jó dolog. A rejtélyeket megfejteni így aztán már nem is érdem.

# Lehet, hogy a fertőzött ember intoleráns a rivális vallások vírushordozóival szemben, extrém esetben meg is ölheti őket vagy a halálukat követeli. Hasonlóan erőszakos módon viszonyulhat a gyógyultakhoz és egészségesekhez, valamint az eretneknek nevezett mutáns vírusokkal fertőzöttekhez. Gyűlöletet érezhet olyan gondolkodásmód iránt, amely betegségére kedvezőtlen (gyógyító) hatással lehetne, mint amilyenek a tudományos módszerek.