„Tengeri csata a Leyte-öbölben” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a fülöp-szigeteki -> Fülöp-szigeteki; OH 736. |
|||
41. sor:
A háború folytatására két eltérő elképzelés fogalmazódott meg az amerikai hadvezetés köreiben: [[Ernest J. King|King]] admirális és a haditengerészet parancsnokai általában úgy gondolták, hogy a [[Fülöp-szigetek]]et a többi nagy japán bázishoz hasonlóan el kell szigetelni, és a szigeteken túlhaladva [[Tajvan (sziget)|Tajvan]] irányába kell támadni, elvágva ezzel a [[Japán]] és [[Délkelet-Ázsia]] közötti kulcsfontosságú kereskedelmi utakat, és így viszonylag gyorsan térdre kényszeríteni az utánpótlásától megfosztott japán anyaországot. Tajvan megszállása után [[Kína]] irányába is nyitva állt volna az út, ahol az [[Amerikai Egyesült Államok]] erős befolyást szeretett volna szerezni.
[[Douglas MacArthur]] tábornok, és a szárazföldi parancsnokok többsége azzal érvelt, hogy a Fülöp-szigetek megkerülése túl kockázatos, tekintettel az ott állomásozó jelentős japán repülőerőkre. MacArthur tábornoknak, aki 1942-ben a Fülöp-szigeteket elveszítő szövetséges erők parancsnoka volt, a szigetek felszabadítása fontos személyes ügye is volt.
A tábornokok és admirálisok közti vitát személyesen [[Franklin D. Roosevelt|Roosevelt]] elnök segített eldönteni, és egy MacArthur tábornok, [[Chester Nimitz|Nimitz]] tengernagy és az elnök közötti személyes megbeszélés után Nimitz beadta a derekát és MacArthur terve mellé állt. A döntésben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy 1944-ben (illetőleg a [[Harmadik Birodalom|Németország]] elleni harcok befejeztéig) a szövetségeseknek nem volt elegendő szárazföldi katonájuk a Tajvan elleni partraszálláshoz.
[[Fájl:W Halsey.jpg|bélyegkép|bal|180px|William Frederick Halsey, Jr.]]
| |||