„Bon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
sakjamúni |
tandzsúr, kandzsúr |
||
5. sor:
Papjai a bon-pok, akik különböző rituális feladatokra szakosodtak, például démonűzés, áldozati szertartások bemutatása, de a papság a 9. század előtt nem alkotott egységes szervezeti formát. Számtalan kifinomult eszközt használtak, például állványzatot a démonok fogságba ejtésére, illetve sámándobot azok elűzésére. Sajátos jelvényük a pamutturbán. Szertartás-szakértőik egyik feladata az uralkodók őrzése és megrontásuk megakadályozása, de jelentős szerepük volt a holtak lelkének ápolásában, hitük szerint ugyanis a bon-pók vezették át a holtak lelkét a túlvilágra, így képesek voltak később is megidézni őket.
A bon-po kommentátorok, főleg a 12. század után a vallás eredetmondáit is kidolgozták, így annak központi alakja bon Senrab ni bo (a kiváló ember) volt, akinek életrajzához [[Gautama Sziddhártha|Sakjamúni Buddha]] (a történelmi Buddha) illetve a tibeti Buddhista kánon első mestere [[Padmaszambhava]] élete szolgált mintaképül. Iránban született meg, majd számtalan démont legyőzve meghonosította a bon vallást Tibetben és [[Kína|Kínában]], majd Buddhához hasonlóan elérte a [[nirvána|nirvánát]].
Senrab a modern kutatások szerint<ref>{{opcit |n=Mircea Eliade |c= |k= |f=|o=751}}</ref> a bon kánon kidolgozója lehetett, aki rendszerezte, egységbe foglalta a mitológiai hagyományok, szokások, rítusok és mondák számtalan változatát. Maga a kánon meglehetősen vegyes eredetű irodalmi alapokra épül, többek között olyan szövegekre, amelyeket elrejtettek a 11. században, majd azokat újra fellelve a tan részévé tettek. A 15. században nyert végleges formát, amikor a [[Kandzsúr]] 75 kötetében, illetve ezek kommentárjait a [[Tandzsúr]] 131 kötetében összefoglalták.
==Jegyzetek==
| |||