„Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára” változatai közötti eltérés

''Marx Ferenc'' zsidó kisiparos [[1900]]. [[július 15.|július 15]]-én indította meg üzemét a [[Budapest]], VI. kerület Aradi utca 60. szám alatt. ''Mérei Emil'' [[1898]]-ban [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József]] jubileumi ösztöndíjban részesült és [[párizs]]i tanulmányutat tett. Hazatérése után Méreiő is bekapcsolódott a vállalkozásba., As a cég felvette a '''Marx és Mérei Tudományos Műszerek Gyára''' nevet.

A cég államsegéllyel kívánta a századforduló utáni műszergyártási konjuktúrát kihasználni. 1904-ben már a mérőeszközök osztályán 2000 darab [[Hőmérő|hő-]], feszültség-, vízállásmérő, rugómérlegvízállás-, vízszintmérő és rugómérleg készült. A cég újabb rendeléseketmegrendeléseket nem szerezhetett, mert az [[Ausztria|osztrák]] és [[Németország|német]] [[import]]ból származó, ismertebb nevű cégek uralták a piacot. Bár a gyár termékeinek minősége, műszaki színvonala elérte a külföldi műszerekkülföldiek színvonalát, árbanolcsóbbak is olcsóbbak voltak, de hiányzott a piaci bevezetés. A hazai műszerek felhasználásában a gépgyárosok konzervatívak voltak és inkább külföldi kapcsolataikat részesítették előnybeelőnyben.

A vállalat másik osztálya a fizikai, kémiai, elektrotechnikai laboratóriumok kísérleti műszereit gyártotta. Ezek a gyártmányok eljutottak [[Olaszország]]ba, [[Spanyolország]]ba, [[Egyiptom]]ba, [[Bulgária|Bulgáriába]], sőt [[Dél-Amerika|Dél-Amerikába]] is.

A cég profilbővítésre törekedett államsegélyállami segély igénybevételével. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1904-ben felmérést végzett, hogy indokolt-e a segély. Természetesen a konkurens cégek vezetői elutasítólag nyilatkoztak, hiszen ezzel a versenytárs erősödött volna meg. A hazai kereskedők pedig nem árúsítottakárusítottak belföldi gyártmányokat, attól tartván, hogy a fogyasztók - őket kihagyva - közvetlenül a gyártótól vásárolnák meg.

Az elektrotechnikai iparágon belül a műszergyártásnálelektrotechnikainál még kedvezőtlenebb helyzetben volt a mechanikai műszergyártás. A műszergyártó cégek száma szaporodott, de versenyképesen csupán a [[Magyar Optikai Művek|Süss-féle vállalkozás]] fejlődött. A tömeggyártás hiányában inkább a műszerek javításával foglalkoztak.

Az Aradi utcai földszíntes épületet azonban kinőtték, a termelés bővült. Megvették a Budapest XIII. kerület Bulcsú utca 7. szám alatti telket, ahova 1908. május 1-jén átköltöztek. Az állami segélyért folytatott kitartó küzdelem végre, 1911-ben sikerrel zárult. A Bulcsú utcai üzem megindulásának napjától (1909. május 1.) 5 évre, a cég 80 000 korona segélyben részesült.

Marx Ferenc a kereskedelmi ügyleteket irányította. A gyártás, a szerkesztés, és a laboratórium vezetése Mérei Emil feladata volt. A legtöbb munkát az iskolaszezon végén kapták. A fizikai és kémiai tanszerek gyártása, és javítása egyre nagyobb súlyt képviselt a különféle hőtechnikai műszerek mellett. Speciális műszerekkel látták el a selyemfonodákat, a [[Magyar Királyi Államvasutak|MÁV]] [[mozdony]]okat, a Ganz-féle [[hadihajó]]kat stb. FoglalkoztaFoglalkoztak továbbá [[Filmtechnika|vetítőgép]]ek és tartozékaik, [[Fényképezés|fényképészeti eszközök]], diavetítők, szikrainduktorok, [[Röntgensugárzás|röntgenkészülék]]ek, kapcsolótáblák, Hertz-, Tesla-, MarconMarconi-i féle készülékek stb. előállításával.

Az első világháború után új alapokra helyezték a termelést. Az elektromosság terjedésével felmerült igényre, 1918-ban bevezették az elektromos mérőműszerek gyártását. A cég „vegyeskereskedés” jellege nem szűnt meg. 1920-tól gyártottak epidiaszkópokat, mozgóképes vetítőgépeket, az 1930-as években az idegennyelvű hangosfilmekhez magyar feliratnyomó gépeket. Külföldi licencek alapján színpadi világítóberendezéseket, reflektorokat készítettek. Az első felhő- és hullámvetítőket a Nemzeti Színházban ők szerelték fel.

Bár a Marx és Mérei cég 0,5% osztálypontosságú műszerei jó hírnévnek örvendhettek, nem vehették fel a versenyt az [[EIC]] termékeivel, de az [[Engel Károly Alkatrészgyár N. V. Műszergyára|EKA]] műszaki színvonalát meghaladták. 1925-től beindult a repülőműszerek gyártása. 1942-ben a vállalaton belül két nagy egységet hoztak létre. A repülőműszergyárban csak „keresztény” alkalmazottak,alkalmazottakat és munkásokat foglalkoztattak, míg a másik részleg a hagyományos profilt gyártotta. Az új neve: „Marx és Mérei Tudományos-, Elektromos Műszerek és Feszmérők Gyára- Első Magyar Repülőműszergyár” lett. 1943-tól a repülőműszereket gyártóelőállító gyár, mivel a vezetésben csak a Marx testvérek maradtak, felvette a „Marx és Marx Első Magyar Repülőműszergyár” nevet.

A vállalat bekapcsolódott a Messerschmidt -programba. Alvállalkozóként a [[Weiss Manfréd Acél- és Fémművek|Weiss Manfréd gyár]] részére [[Bf 109]] és [[Me 210]] típusú repülőkhöz 1100 db [[Repülőgép-fedélzeti műszer|műszerkészletet]] szállítottak. (fordulatszámmérő, olajhőmérő, víztávhőmérő, benzin-, olajnyomás- és szívótérnyomásmérő, légcsavarállásjelző, sebességmérő, magasságmérő, variométer, pilótairánytű, elfordulásjelző horizont.) szállítottak. Megszerezték egyes német műszerek utángyártási jogát is. A megnövekedett termeléshez a Bulcsú utcai részleget bővítették, és két műszakos gyártást vezettek be. Mivel a HM újabb szállításokat követelt a Messerschmidt -programon kívül, és a gyárat a lövegműszergyártásba is bekapcsolták, további bővítés volt szükséges. 2,4 millió pengő kölcsönért folyamodtak, megvásárolták a XIII. kerület Szekszárdi út 19-25. szám alatti, 1 emeletesegyemeletes ''„Lőwi Rudolf Mechanikai Szövőgyár Rt.”''-t. A Szekszárdi útonOtt helyezték el az alkatrészgyártást, felületkezelést, irodákat, raktárakat, nyersanyagokat, előszerelést.

|| XIII. Frangepán u. 53.|| align=center | n.a.<ref>A cég aztalosüzemeasztalosüzeme</ref>

== A háború alatt. és után ==

A feszített programot a gyár nem tudta végrahajtani. A Messerschmitt gyártásMesserschmittgyártás 1943–1944-ben már 500-500 darab komplett műszerkészletre tartott igényt, miközben a munkáslétszám stagnált. A Messerschmitt -programon felül a cégnek {{szám|23000}} darab különféle típusú repülőműszert kellett volna szállítaniszállítania, valamint ezen felül a javításokat is ellátni.

A vállalat üresen álló helyiségeit az [[Elhagyott Javak Kormánybiztossága]] vette gondozásba. Élére kormánybiztost neveztek ki. 1946 közepén a dolgozóknak egy kis kollektívája megalakította a ''Műszaki Munkaközösség és Értékesítő Szövetkezet''et. A, szövetkezetetamit [[1948]]. [[március 28.|március 28]]-án államosítottákállamosítottak.

A szövetkezeti forma [[1949]]. [[augusztus 1.|augusztus 1]]-jéig]] állt fent, amikor is megalakult a [[Mechanikai Mérőműszerek Gyára]], melyet Marx testvérek elhagyott gyárában helyeztek el. Ide olvasztották be még a [[Zoltán Hugó és Társa]] vállalatot. 1950-ben a ''[[Pártos és Társa]] Feszmérőgyár'' feszmérő és hőmérő üzemét, a [[Gamma (gyár)|Gamma N.V. mérőszalag gyárát]] és több kisebb céget vontak össze. 1953-ban felvette a [[Közlekedési Mérőműszerek Gyára]] nevet.