„Nabateusok” változatai közötti eltérés

Az addig [[nomád]] nabateusok [[i. e. 580]]-ban elfoglalták [[Edóm]]ot és letelepedtek. [[I. e. 312]]-ben [[I. Antigonosz makedón király|Antigonosz]], [[III. Alexandrosz makedón király|Nagy Sándor]] diadókhosza sikertelenül próbálkozott fővárosuk, [[Petra (romváros)|Petra]] elfoglalásával. Királyaik megőrizték függetlenségüket a [[Szeleukida Birodalom]]mal szemben is.

Szeleukida királyság i. e. II. századi meggyengülésével a északra és keletre, sőt déli irányban valószínűleg a Vörös-tenger keleti partvidéke mentén is kiterjesztette határait (vagy befolyását). Elfoglalták [[Havránt]], és röviddel i.e. 96-ban [[III. Aretasz]] király uralma [[Damaszkusz]]ra és a [[Bekaa-völgy]]re is kiterjedt. [[I. e. 66]]-ban megostromolták [[Jeruzsálem]]et, hódításaikat azonban nem tudták megtartani.

[[Pompeius]] római hadvezér palesztinai bevonulásával (i. e. 63) Aretasz római kliens-király lett, de megtartotta Damaszkuszt és más hódításait, az előbbit [[Nero római császár]] (ur. i.sz. 54–68) később elfoglalta. Ezután a nabateusok a [[Római Birodalom]] szövetségesei és vazallusai lettek, májd Traianus [[106]]-ban a királyságot [[Arabia]] néven [[Római provinciák|provinciává]] szervezte, melynek fővárosa nem Petra lett. Területük ezidőben a [[Sínai-félsziget]]en túl a [[Vörös-tenger]] partvidékét [[Leuce Corne|Leuce Cornéig]] foglalta magában. Ez utóbbi kikötőben és [[Hedzsra|Hedzsrában]] (más néven [[Mada'in Salih]]) vették át a kereskedők az arab tömjént és mirrhát, a [[Perzsa Birodalom|perzsa]] gyöngyöt, az [[india]]i fűszereket és illatszereket és a [[kína]]i selymet.