„Apollo–15” változatai közötti eltérés

A [[NASA]] korai terveiben szerepelt egy „[[Apollo küldetéstípusok|I-típusú repülés]]” is, amely az [[Apollo–8]] expedícióhoz hasonlóan csak a Hold körüli pályán való keringésre küldött volna űrhajót, globális megfigyelésekre. Ám később az ügynökség lemondott erről, viszont a tervezett feladatokat „J-típusú küldetések” idejére újra elővették, felismerve, hogy a három napig a felszínen tartózkodó társaira váró parancsnoki egység pilóták ideális jelöltek egy egyszemélyes „I-típusú repülésre”.<ref>{{cite book|last=Dancsó|first=Béla|title=Holdséta|origyear=2004|publisher=Novella Kiadó|pages=442|accessdate=2010-01-01}}</ref> A NASA tehát elővette a műszerek terveit is, és az Apollo–15 lett az első olyan űrhajó, amelynek műszaki egységbe beépített egy műszeregységet. A [[SIM]] jelű műszeregység főműszerei elsősorban [[fényképezőgép]]ek voltak, amelyekkel térképezést végzett a parancsnoki modul pilóta. A térképezést lézer magasságmérővel egészítették ki, amellyel a holdgömb domborzatát tapogatták le, így a mérések végén három dimenziósháromdimenziós domborzati modell állt rendelkezésre.