„Vezérmű” változatai közötti eltérés

A 19.szd.-ban században leggyakrabban alkalmazott vezérmű. A gőzgép ''[[főtengely]]ére'', ill. gőzmozdonyok esetében a hajtott tengelyre két ''excenter'' ("körhagyó") van felékelve. Egyik az előre forgáshoz van beállítva, a másik a hátra forgáshoz. Az "elősietés" biztosítása érdekében a két excenter nem egymással ellentétes helyzetben, 180°-ban van a ''[[főtengely]]re'' felékelve, hanem csak kb. 140°-os szög alatt. A két excenter csuklós hajtórúdon keresztül egy íves ''kulisszát'' ("lengőív") mozgat, az egyik a kulissza egyik végét, a másik a másikat. ÍlyIly módon a kulissza a főtengely forgása során billegő mozgást végez. A lengőív belsejében egy csúszó elem található, a ''kulisszakő'', ami a tolattyúrúdon keresztül a [[tolattyú]]t mozgatja. Az irányváltást a lengőív felemelésével vagy lesüllyesztésével érik el, ezáltal a kulisszakő vagy a lengőív előremeneti excenter által mozgatott részébe, vagy pedig a hátrameneti excenter által mozgatott részébe kerül. Kisebb "töltést" a lengőív kisebb kitérésével lehet elérni. A [[Stephenson]]-féle kulisszás vezérműben a lengőív ívének középpontja a [[főtengely]].

Itt a lengőívet rendszerint egy ''ellenforgattyú'', ritkábban excenter mozgatja a hajtókar helyzetétől 90°-os állásban. A kulisszakő nincs közvetlen kapcsolatban a tolattyúrúddal, hanem a ''tolattyú-vonórúdon'' keresztül az ''elősiető-kiegyenlítőrúdra'' hat. Ennek a másik vége az ''elősiető-osszekötőrúdonösszekötőrúdon'' át a keresztfejjel áll ossszeköttetésbenösszeköttetésben. Az elősiető-kiegyenlítőrúd a lengőív mozgásához hozzáadja a [[dugattyú]] 90°-ban eltolt mozgásának egy részét, így biztosítja az "előnyitást". A Heusinger–Walschaert vezérmű előnye a [[Stephenson]]-vezérművel szemben az, hogy a töltéstől függetlenül azonos mértékű előnyitást biztosít.