„Feudalizmus” változatai közötti eltérés

A feudális tulajdon leginkább jellemző formája a korai időkben a ló és a szarvasmarha, erre utal a ''feudum'' szó összefüggése a ''pecus'' („jószág”) szóval. A szászok adója [[III. Pipin frank király|Pippinnek]] évi 300 ló volt, korábban [[I. Chlothar frank király|Chlotharnak]] 500 szarvasmarha. A magyar nyelv „marha” és „barom” szava eredetileg vagyont, vagyontárgyat jelentett (arany-marha, szarvas-marha, barom-fi, stb.). A korai feudális uralkodóknak sokszor nem is volt másuk, mint az adók fejében kapott „marha”. A fejedelmek, királyok, a törzsi vezetők választott „első szólói” a földbirtokaikat állandóan fogyasztották, mert kíséretüket állandó földadományokkal kellett traktálni, hogy szolgálói maradjanak. Hamarosan minden földjüket elosztogatták, és csak a hűbéri lánc tetején elfoglalt helyük biztosította hatalmi bázisukat. Idővel e lánc mindig felbomlott, például a Merovingok utolsó uralkodói, a „henyék” ennek tudhatták be politikai alárendeltségüket. A főurak a fejükre nőttek, mert a királyi hatalomnak nem volt gazdasági alapja.

 

 

== Hűbéri rend ==