„I. Róbert skót király” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
{{Uralkodó infobox
| név = I. Róbert
| állam =
| megnevezés = Skócia királya
| kép = Robertthebruce.jpg
24. sor:
|}}
'''I. Róbert skót király''' eredeti nevén: ''VIII. Robert de Bruce vagy Robert the Bruce''
A [[12. század]] elején Skóciába érkezett [[Bruce-ház|Bruce család]] házasság révén került rokonságba a skót királyi házzal. Róbert, eredeti nevén VI. Robert de Bruce († 1295) e rokoni kapcsolatra hivatkozva tartott igényt az [[1290]]-ben megüresedett trónra.
Az angol uralom elleni felkelések [[1295]]-től tartó zavaros időszakában egy ideig a lázadó [[William Wallace]] támogatói között volt. Később pedig elnyerte az angol [[I. Eduárd angol király|I. Edward]] bizalmát. Élete meghatározó eseménye volt John Comyn (a "Vörös") meggyilkoltatása ([[1306]]. [[február 10.]]). János skót király (John de Balliol) koronára esélyes unokaöccsének megölése azt sejtette, hogy Bruce már jóval korábban eldöntötte, hogy megszerzi a trónt. Egy hónap múlva Scone-ba sietett, ahol meg is koronázták.
Új királyként igen nehéz helyzetbe került: [[I. Eduárd angol király|I. Edward]] árulónak bélyegezte őt, és mindent elkövetett, hogy a lázadásnak minősített szabadságmozgalmat szétzúzza. Róbert két ízben szenvedett vereséget az angoloktól: Methvennél, Perth mellett ([[1306]]. [[június 19.]]) és Dalrynál a perthshire-i Tyndrum mellett ([[1306]]. [[augusztus 11.]]). Feleségét és sok hívét is foglyul ejtették, három fivérét kivégezték. Magának sikerült elrejtőznie Írország északi partjainál, Rathlin szigetén. [[1307]]. februárjában tért vissza Ayrshire-be, és a következő néhány esztendőben sokakat megnyert ügyének. Legyőzte John Comynt, Buchan grófját, a meggyilkolt "Vörös" John unokatestvérét. [[1313]]-ban bevette Perth-et, amelyet addig egy angol helyőrség birtokolt. Párthívei egymás után foglalták el Gallowayt, Douglasdale-t, a selkirki erdőt és a keleti határvidék nagy részét, végül [[1314]]-ben pedig
Uralkodása hátralévő részét jórészt arra fordította, hogy az angol kormányzattól kierőszakolja új helyzete elismertetését. [[1318]]-ban elfoglalta Berwicket, és megismételt támadásai nagy károkat okoztak Észak-Angliában. [[II. Eduárd angol király|II. Edward]] trónfosztása (1327) után [[III. Eduárd angol király|III. Edward]] régenskormánya úgy döntött, hogy a northamptoni szerződéssel megteremti a békét (1328). E békekötés következményeként elismerték Róbertet Skócia királyának, és eltörölték a hűbéruralomra irányuló angol követeléseket.
36. sor:
A király [[1314]] után minden erejét arra áldozta, hogy rendezze országa belügyeit. A leendő király [[II. Dávid skót király|II. Dávid]] születéséig (1324) nem volt fiú örököse. Két törvény is foglalkozott a trónörökléssel (1315, 1318), ráadásul a parlament [[1314]]-ben úgy döntött, hogy mindazoktól, akik hűek maradtak az angolokhoz, elkobozzák birtokaikat. Ez lehetővé tette, hogy a király megjutalmazza híveit, okmányok bizonyítják az ily módon elkobzott földek újbóli adományozását. Újjá kellett szervezni a királyi kormányhivatalokat, hiszen az országirányítás [[1296]] óta meglehetősen zavarosan és bizonytalanul zajlott.
A betegeskedő Róbert élete utolsó éveit a dumbartonshire-i [[Cardoss]]ban töltötte, ott is halt meg, feltehetően leprában. Testét a dumfermline-i apátságban temették el, szívét azonban Sir [[James Douglas]] zarándokútra vitte volna a Szentföldre. Douglast útközben megölték (1330), de hitelt nemigen érdemlő hagyomány szerint a király szívét megtalálták, és visszavitték a melrose-i apátságba.
== Forrás ==
|