„V. Márton pápa” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Be a fordulópont és Zsigmond szerepe az egyházszakadás megszüntetésében, illetve Ottone Colonna pápává választásában. |
||
25. sor:
A bíborosi kollégiumba belépve Ottone pályafutása alatt először szembesült az egyház skizmájával, amelynek megoldása a [[párizs]]i egyetemről kiszivárgó elméletekkel lázban tartotta a római bíborosokat is. Az idő közben Rómában trónra lépő [[XII. Gergely pápa]] idején a szakadást ellenzők tábora annyira megerősödött, hogy az [[Avignon]]ban székelő [[XIII. Benedek pápa|XIII. Benedek]] bíborosai és Gergely kardinálisai úgy döntöttek a két egyházfő kizárásával tesznek pontot az egyházszakadásra. Ottone is lelkes támogatója lett a [[konciliarizmus]] eszméjének, azaz a pápák lemondatása után az egyetemes zsinat döntése mellé állt. Elpártolt Gergely mellől, és részt vett a [[Pisa|Pisában]] összehívott zsinaton. Mindkét pápa trónfosztása mellett tette le voksát, és részt vett [[V. Sándor]] megválasztásában is. A pisai pápa feltétlen híve lett, aki hamarosan [[XXIII. János (ellenpápa)|XXIII. János]] választásánál is jelen volt. János pontifikátus alatt leginkább a különböző hitelvek vizsgálatával foglalkozott. Ő bírálta el [[John Wycliffe]] és [[Husz János]] könyveit is az egyházi [[inkvizíció]] felkérésére, így az [[1414]]-ben összeülő [[konstanzi zsinat]]on is hűvös következetességgel képviselte a két egyházi tanító perét.
Amikor Ottone János kíséretében elindult Konstanzba, még nem is sejítette, hogy a zsinat fordulópontot jelent majd életében. Ugyanis amikor Jodok [[1411]]. [[január 18.|január 18]]-án váratlanul meghalt és Frankfurtban [[1411]]. [[július 21.|július 21]]-én Zsigmondot német királynak nyilvánították, összehívva a [[konstanzi zsinat]]ot, egész Európát sikerült a tárgyalóasztalhoz ültetnie.
{{Bővebben|Zsigmond magyar király}} A [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] dominálta egyházi gyűlésen három fontos témakört tárgyaltak. Az első az egyház szakadásának orvoslása volt, amelyet Zsigmond hatására a zsinat is a három egyházfő trónfosztásában látott. A második fő pont az egyházi reformok megindítása volt, és harmadjára a téves hittételek vizsgálata szerepelt a konstanzi zsinat előtt. A zsinat [[1415]]-ben tanúja volt XII. Gergely önkéntes lemondásának, és hosszas huza-vona után a zsinatot vezető XXIII. János is lemondott méltóságáról. A [[Perpignan]]ba zárkózott XIII. Benedek nehezebb kérdés volt a zsinat számára. Zsigmond személyes találkozón sem tudta rávenni a lemondásra, ezért [[1417]]. [[július 27.|július 27-én]] a Konstanzban összegyűlt egyháziak megfosztották őt a pápai címtől, amelyet Benedek sohasem ismert el. A zsinat üresnek nyilvánította [[Szent Péter]] trónját, és novemberben összeült a [[konklávé]], hogy megválassza a mindenki által elismert egyházfőt. A zsinaton jelenlévő huszonhárom bíboros mellett a zsinaton nemzetekbe tömörített résztvevők is részt vehettek. A bíborosi kollégiumon kívül tehát még jelen volt az öt nemzetből hat-hat képviselő. Az öt nemzet a következőképpen állt össze: * [[Franciaország|Francia]] dominanciájú nemzet.
* [[Anglia|Angol]] dominanciájú nemzet, amelybe [[Skócia]] is beletartozott.
| |||