„Anáhuaci kongresszus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
Kezdetben a kongresszusnak 8 tagja volt. Kettő (az [[oaxaca (állam)|oaxacai]] [[José María Murguía]] és a [[Técpan de Galeana|técpani]] [[José Manuel Herrera]]) népi választások útján került be, hatot (a zitácuarói junta volt elnökét, [[Ignacio López Rayón]]t, a [[Michoacán]]t képviselő [[José Sixto Verduzco|José Sixto Verduzcót]], a [[Guanajuato (állam)|Guanajuatót]] képviselő [[José María Liceaga|José María Liceagát]], a [[Puebla (állam)|Pueblát]] képviselő [[Andrés Quintana Roo|Andrés Quintana Roót]], a [[México (szövetségi állam)|Méxicót]] képviselő [[Carlos María Bustamante|Carlos María Bustamantét]] és a [[Veracruz (állam)|Veracruz]]t képviselő [[José María Cos]]t) Morelos nevezett ki, utóbbi kettő csak a helyettes tag szerepét látta el. A kongresszus két titkára [[Cornelio Ortiz de Zárate]] és [[Carlos Enríquez del Castillo]] volt.
A kongresszus november 6-án az [[Acta solemne de la declaración de la independencia de la América Septentrional]] című okiratban kikiáltotta a függetlenséget (az okiratból 1500 példányt Oaxacában ki is nyomtattattak), de a még tartó háború miatt ennek még nem tudtak érvényt szerezni.
Mivel a kongresszust a stratégiai fontosságú [[Morelia|Valladolid]]ban (ma: Morelia) szerették volna folytatni, december végén a felkelők csapatai megostromolták a várost, de 24-én vereséget szenvedtek [[Ciriaco de Llano]] és [[Agustín de Iturbide]] seregeitől, sőt, [[Puruarán]] mellett január 5-én ismét csapást mértek rájuk a spanyolok (ekkor fogták el például [[Mariano Matamoros]]t is).
▲1814 októberében [[Apatzingán de la Constitución|Apatzingán]] városában üléseztek. Itt kiáltották ki 22-én [[Latin-Amerika]] egyik első alkotmányát, a ''Decreto Constitucional para la Libertad de la América Mexicanát'', mely így az [[apatzingáni alkotmány]] nevet kapta. Szerzői között sok nevet találunk, közülük a legjelentősebbek José Manuel de Herrera, Andrés Quintana Roo, [[José Sotero Castañeda]], Cornelio Ortiz de Zárate, [[Manuel Alderete]] és [[José María Ponce de León]] voltak, valamint természetesen Morelos korábban megfogalmazott elvei is belekerültek.
Az alkotmány elfogadásának estéjén hálaadó misét, majd táncmulatságot tartottak, Morelos pedig kijelentette, ez volt élete legboldogabb napja.<ref name="ine"/>
| |||