„Mandarin nyelv” változatai közötti eltérés

 

== Története ==

A [[kínai nyelv]] mindig is rengeteg dialektust számlált, amelyek között szükség volt és van egy közvetítő kapocsként szolgáló nyelvre. [[Konfuciusz]] a yăyán nyelvet (雅言, ''jajan,'' „elit nyelv”), míg a [[Han-dinasztia]] a tōngyŭ nyelvet (通語, ''tungjü,'' „általános nyelv”) használta. De mivel ezek a nyelvek csak írásos nyelvek voltak, nincsenek információink a kiejtésükről és elterjedésükről.

 

 

== Hangtan ==

A mandarin nyelv alapvetően egyszótagú szavakból áll, bár egyre több két- és többszótagú szó jelenik meg. Az egyes szótagok csak bizonyos szótagkezdőkből (''onset'') és meghatározott szótagvégekből (rím) állhatnak. A nyelv hangkészlete nagyban eltér az európaitól, de azért vannak hasonlóságok.

 

 

=== Tónusok ===

A mandarin nyelv, mint a legtöbb kínai nyelvjárás, [[tónus|tonális]] nyelv, azaz két szó megkülönböztetésében annak tónusa is szerepet játszik. A mandarinban négy tónus áll kontrasztban, emellett bizonyos funkcionális szavak tónustalanok, továbbá összetételekben, intonációs csoportokban elveszíthetik tónusukat a hangsúlytalan szótagok is.

 

 

== Átírások ==

A kínai nyelvnek a 19. századtól létezik latin betűs átírása. A legszélesebb körben elterjedt átírás a [[pinjin|Hanyu pinjin]], amelyet [[1906]]-ban hoztak létre.

 

* magyar népszerű átírás

* magyar tudományos átírás

 

[[Kategória:Kínai nyelv]]

[[Kategória:Természetes nyelvek]]

[[Kategória:Tonális nyelvek]]