Wikipédia

„Amália Rodrigues” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Visszavontam az utolsó  változtatást (Escaganifobetico), visszaállítva TomcsyBot szerkesztésére: a fájlt törlésre jelölték
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Amalia Rodrigues 01.jpg|jobbra|bélyegkép|Amália Rodrigues]]
'''Amália da Piedade Rebordão Rodrigues''', {{IPA2|ɐ'maliɐ ʁu'dɾigɨʃ}}, ([[Lisszabon]], [[1920]]. július – [[1999]]. [[október 6.]])
portugál énekesnő és színésznő. Hivatalosan 1920. [[július 23.|július 23-án]] született, de ő mindig azt állította, hogy születésnapja [[július 1.|július 1-jén]] van. Apja, aki cipész és trombitajátékos volt, Fundãóból származott, és visszatért oda, mikor Amália alig múlt egy éves. Ezután anyai nagyanyjánál nevelkedett mélyen katolikus környezetben egészen 14 éves koráig, amikor a szülei visszatértek a fővárosba és ő visszaköltözött hozzájuk.
 
<!--
was a [[Portugal|Portuguese]] singer and actress. Born in [[Lisbon]], official documents give her date of birth as [[July 23]], but Rodrigues always said her birthday was [[July 1]] [[1920]]. She was born in the rua Martim Vaz ''(Martim Vaz Street)'', [[freguesia]] of Pena, Lisbon. Her father was a trumpet player and cobbler from [[Fundão]] who returned there when Amália was just over a year old, leaving her to live in Lisbon with her maternal grandmother in a deeply [[Roman Catholic Church|Catholic]] environment until she was 14, when her parents returned to the capital and she moved back in with them.-->
 
A „[[fado]] királynője” néven lett híres és nagy szerepet játszott a fado nemzetközi hírének elterjesztésében. Kétségkívül ő volt a műfaj fejlődésének a legfontosabb alakja – veleszületett interepretáló-képességének köszönhetette, amit gondosan fejlesztett 40 éves színpadi és zenei karriere során. Rodrigues fellépései és repertoárjának megválogatása kiterjesztette a fado hagyományos lehetőségeit és újradefiniálta a műfajt, amely így jobban meg tudott felelni az eljövendő generációk igényeinek. A fado „szabályait” – vagyis azt hogy milyennek kell lennie a zenének és hogyan kell azt előadni egy fado énekesnőnek (fadistának) – valójában Rodrigues írta. Tehetségével máig felülmúlhatalan mintaképül, repertoárjával pedig kifogyhatatlan forrásul szolgál az utána következő fadisták számára. Ő az egyetlen Portugáliából származó sztár, aki valódi nemzetközi hírnévre tett szert. Az 1950-es és 1970-es évek között jelentős nemzetközi karriert futott be, bár abban az időben elért sikereket nem lehetett még olyan könnyen számszerűsíteni, mint ma. Olyan mai nemzetközileg elismert portugál sztárok, mint a Madredeus, a Dulce Pontes és Mariza azonban megközelítik a sikerét.
<!--
She was known as the „Rainha do Fado” („Queen of Fado”) and was most influential in popularizing the [[fado]] worldwide. She was unquestionably the most important figure in the genre’s development{{Fact|date=February 2007}}, by virtue of an innate interpretive talent carefully nurtured throughout a 40-year recording and stage career. Rodrigues' performances and choice of repertoire pushed Fado’s boundaries and helped redefine it and reconfigure it for her and subsequent generations. In effect, Rodrigues wrote the rulebook on what Fado could be and on how a female singer—or Fadista—should perform it, to the extent that she remains an unsurpassable model and an unending source of repertoire for all those who came afterwards. Rodrigues also remains the sole truly international star to have ever come out of Portugal{{Fact|date=February 2007}}, with an extensive international career between the 1950s and the 1970s, although in an era where such efforts were not as easily quantified as today. Other well-known international artists such as [[Madredeus]], [[Dulce Pontes]] or [[Mariza]] have come close, however.
12. sor:
 
== Korai évei ==
Néhány évnyi amatőr fellépés után Rodrigues első profi fadokoncertjére 1939-ben került sor, és ettől fogva rendszeresen hívták meg színpadi revükre sztárvendégként. Ott találkozott Frederico Valérióval – a klasszikus zeneszerzővel – is, aki felismerte hangjának egyediségét és hosszú zeneműveket írt kizárólag az ő hangjára. A fado hagyományos szabályait megszegte azzal, hogy zenekari kíséretet is írt az énekhang mellé.
<!-- After a few years of amateur performances, Rodrigues’ first professional engagement in a fado venue took place in 1939, and she quickly became a regular guest star in stage revues. There she met [[Frederico Valério]], a classically-trained composer who, recognising the potential in such a voice, wrote expansive melodies custom-designed for Rodrigues’ voice, breaking the rules of Fado by adding orchestral accompaniment.-->
 
Hosszú spanyolországi és brazíliai és 1949-es párizsi utazásaival a PortugáliabanPortugáliában elért népszerűsége hamarosan ezekre az országokra is kiterjedt. Első felvételeit a brazil Continental lemezkiadónál készítette 1945-ben. 1950-banben, amikor a Marshall-terv nemzetközi jótékonysági koncertjén lépett fel, nemzetközi közönség előtt muttata „Április Portugáliában” című dalát, eredetileg „Coimbra” címen.
<!-- Her Portuguese popularity began to extend abroad with trips to [[Spain]], a lengthy stay in [[Brazil]] (where, in 1945, she made her first recordings on Brazilian label Continental) and [[Paris]] (in 1949). In 1950, while performing at the Marshall Plan international benefit shows, she introduces ''[[April in Portugal (song)|April in Portugal]]'' to international audiences (under its original title „Coimbra”). -->
 
Az 1950-es évek elején az elismert portugál költő, [[David Mourão-Ferreira]] támogatásával új korszak kezdődött a művésznő életében. Rodrigues az ország számos költőjének verseit eldalolta és voltak akik eleve ebből a célból írták verseiket.
<!--
In the early fifties, the patronage of acclaimed Portuguese poet [[David Mourão-Ferreira]] marked the beginning of a new phase: Rodrigues sang many of the country's greatest poets, and some wrote lyrics specifically for her.-->
 
== Pályafutásának csúcsa ==
Amikor 1954-ben Rodrigues megjelent Henri Verneuil „The Lovers of Lisbon” (Lisszaboni szeretők) című filmjében – ahol egy mellékszerepben énekelt –, nemzetközi karrierje szárnyalni kezdett. Az 1950-es évek végére Amerika, Anglia és Franciaország lettek a legnagyobb külföldi piacok lemezei számára és ezeket az országokat 1970-es években, Japán és Olaszország követte. Franciaországi sikerei az otthoniakkal vetekedtek, és néhány hónap leforgása alatt az előkelő Olympia színház sztárjává avanzsált. Az évek során a világ szinte minden táján fellépett, még Izraelben és a Szovjetunióban is.
<!--
In 1954, Rodrigues' international career skyrocketed through her presence in [[Henri Verneuil]]’s film ''[[The Lovers of Lisbon]]'', where she had a supporting role and performed on-screen. By the late 1950s the [[United States|USA]], [[England]], and [[France]] had become her major international markets (Japan and Italy followed suit in the 1970s); in France especially, her popularity rivaled her Portuguese success, and she graduated to headliner at the prestigious Olympia theatre within a matter of months. Over the years, she performed nearly all over the world — going as far as the [[Soviet Union]] and [[Israel]]. -->
 
Az 1950-es évek végén Rodrigues egy év szabadságot vett ki. 1962-ben a korábbinál még frissebb és testesebb hanggal tért vissza, ekkor a felvételekre koncentrált és visszavett a fellépések tempójából. 1962-ben ''Amália Rodrigues'' című albumával tért vissza, ami [[Alain Oulman]] francia zeneszerzővel első közösen készített munkája volt. Oulman volt a fő dalszerzője és zeneproducere lett a következő évtized folyamán. Mint korábban Frederico Valério, Alain Oulman is olyan műveket írt számára, amik túlléptek a fado hagyományos határain.
<!--
At the end of the 1950s, Rodrigues took a year off. She returned in 1962 with a richer voice, concentrating on recording and performing live at a slower pace. Her comeback album, 1962's ''Amália Rodrigues'', was her first collaboration with French composer [[Alain Oulman]], her main songwriter and musical producer throughout the decade. As Frederico Valério before him, Oulman wrote melodies for her that transcended the conventions of Fado.-->
 
Rodriguest nem rettentették el a vele kapcsolatban kialakult botrányok sem, [[Carlos Vilardebó]] 1964-es „Elvarázsolt szigetek” című művészfilmjében történt szerepének nagyobb sikere volt, mint magának a filmnek – amit [[Herman Melville]] novellája alpján írtak. [[Luís de Camões]] 16. századi költő verseiből készült 1965-ös felvételei után tonnányi újságcikk jelent meg róla. Népszerűsége mégis töretlen maradt. A ''Vou Dar de Beber à Dor'' című 1968-as kislemeze minden eladási rekordot megdöntött és 1970-es ''Com que Voz'' című albuma – amit sokan a legjobbnak tartanak – számos nemzetközi díjat nyert.
<!--
Rodrigues did not shy away from controversy: her performance in [[Carlos Vilardebó]]’s 1964 arthouse film ''The Enchanted Islands'' was better received than the film, based on a short story by [[Herman Melville]], and her 1965 recording of poems by 16th century poet [[Luís de Camões]] generated acres of newspaper polemics. Yet her popularity remained untouched. Her 1968 single ''Vou Dar de Beber à Dor'' broke all sales records and her 1970 album ''Com que Voz'', considered by many her definitive recording {{Fact|date=February 2007}}, won a number of international awards.-->
42. sor:
During the 1970s, Rodrigues concentrated on live work, and embarked upon a heavy schedule of worldwide concert performances. During the frenetic post-[[Carnation Revolution|April 25, 1974]] period she was falsely accused of being a covert agent of the [[PIDE]], causing some trauma to her public life and career. (In fact, during the [[António de Oliveira Salazar|Salazar]] years, Rodrigues had been an occasional financial supporter of some communists in need.) Her return to the recording studio in 1977 with ''Cantigas numa Língua Antiga'' was received as a triumph. The 1980s and 1990s brought her enthronement as a living legend. Her last all-new studio recording, ''Lágrima'', was released in 1983. It was followed by a series of previously lost or unreleased recordings, and the smash success of two greatest hits collections that sold over 200,000 copies combined. -->
 
Sorozatos betegségei ellenére, amelyek a hangját is érintették, Rodrigues egészen az [[1990-es évek]]ig készített felvételeket. Annak ellenére, hogy visszavonult a nyilvánosságtól, hivatalos életrajza – amelyet Vítor Pavão dos Santos újágíró-történész írt – és az ötórás TV sorozat (ahol ritka felvételeket is bemutattak), amit ötven éves karrierének összefoglalásául készítettek róla, csak emelte társadalmi elismertségét. Ezt később a 90 perces „Art of Amália” című dokumentumfilmben foglalták össze. Rendezője, Bruno de Almeida, készítette az ''Amália Live in New York City'' című koncertfelvételt is, amelyen az 1990-ben a ''New York City Hall''-ban adott koncertje látható.
<!--
Despite a series of illnesses involving her voice, Rodrigues continued recording as late as 1990. She eventually retreated from public performance, although her career gained in stature with an official biography by historian and journalist Vítor Pavão dos Santos, and a five-hour TV series documenting her fifty-year career featuring rare archival footage (later distilled into the 90-minute film documentary, ''The Art of Amália''). Its director, [[Bruno de Almeida]], has also produced ''Amália, Live in New York City'' (a concert film of her 1990 performance at [[New York City Hall]]).-->
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Amália_Rodrigues”