„Vákuum” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Minőség: atmoszférikus --> atmoszferikus |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
100. sor:
A '''hővezetésmérők''' a gáz csökkenő nyomással együtt járó csökkenő hővezető képességét használják ki. Egy árammal fűtött drót hőmérsékletét mérik adott teljesítmény mellett. A drót hőmérsékletét ekkor a hőveszteség határozza meg, ami nagy részben a hővezetésből adódik. <ref>Ezen a hőmérsékleten a [[hősugárzás]] okozta veszteség még elhanyagolható. A [[konvekció]] magasabb nyomásokon nem hanyagolható el.</ref> Elterjedt variáció a [[Pirani-cső]], amelyik egy darab platina huzalt használ a fűtésre, és ellenállás-hőmérőként. Ez a műszer 10<sup>3</sup> Pa-tól 0,1 Pa-ig pontos. Érzékeny a gáz összetételére, ezért az adott maradékgázra kell kalibrálni.
Az '''ionizációs''' vákuummérőket nagyvákuum-rendszerekben alkalmazzák 10 Pa-tól 10<sup>‒8</sup> Pa-ig. Működésük során a kibocsátott elektronok ionizálják a maradék gázt, és az ionok becsapódnak a negatív elektródába. Az ionok által hordozott töltés áram formájában mérhető. Ez a műszertípus nagyon érzékeny a felületi szennyeződésekre, korrózióra, ezért védeni kell az atmoszferikus nyomástól. Gázösszetételtől való függése miatt sokszor [[tömegspektrométer]]rel kombinálva
== Kigázosodás ==
| |||