„Georges Cuvier” változatai közötti eltérés

Cuvier a ma [[Franciaország]]hoz tartozó [[Doubs (megye)|Doubs]] megyében, a svájci határhoz közeli [[Montbéliard]]ban született. A város neve akkoriban a német Mömpelgard volt, ahol [[Hugenották|hugenotta]] ősei a [[reformáció]] óta éltek.{{refhely|Lee 1833|8. old.}} Apja Jean George Cuvier hadnagyként szolgált a Svájci Gárdában és a város megbecsült polgára, anyja pedig Anne Clémence Chatel volt. Öccse [[Frédéric Cuvier]] is neves zoológus.<ref>{{cite web |url=http://www.culture.gouv.fr/Wave/savimage/leonore/LH059/PG/FRDAFAN83_OL0643010V003.htm |title=Cuvier keresztlevele a Montbéliard Városháza levéltárából |accessdate=2013-11-18 |publisher= culture.gouv.fr |language=francia}}</ref><ref name="ramet.elte">{{CitLib|szerző= |url=http://ramet.elte.hu/~ramet/oktatas/Biotort/SZBTer.pdf |cím=Biológiatörténet |év= |nyelv=magyar }}</ref> A család nem volt tehetős, az apa szerény nyugdíja biztosította megélhetésüket.{{refhely|Lambrecht 1938|}} Akkoriban a város a [[Württembergi Hercegség]]hez tartozott, melyet aztán 1793. október 10-én csatoltak Franciaországhoz. Anyja sokkal fiatalabb volt apjánál, és Cuvier gyermekkori nevelésében oroszlánrészt vállalt. Tehetségének és az otthoni törődésnek köszönhetően az iskolában könnyedén múlta felül társait.{{refhely|Lee 1833|8. old.}} A [[gimnázium]]i évei során a [[latin nyelv|latin]] és a [[görög nyelv]] tanulásában voltak nehézségei, de a [[matematika]], a [[történelem]] és a [[földrajztudomány|földrajz]] tantárgyakból osztályelső volt. Az emberiség története volt az, melyet elsőkéntelőször, fáradságot nem ismerve megtanult. Az uralkodók és a fejedelmek hosszú listáit és a legszárazabb kronológiai adatokat úgy az eszébe véste, hogy soha többé nem felejtette el azokat.{{refhely|Lee 1833|11. old.}}

Nem sokkal később, miután gimnazista lett, talán úgy tíz éves korában vette kézbe először [[Conrad Gessner]] művét, a ''[[Historiae animalium (Gesner)|Historiae animaliumátanimaliumot]]'', mely műamely felkeltette érdeklődését a természetrajz iránt. Ezután kezdett olvasni és kölcsönözni hasonló műveket, így például [[Georges-Louis Leclerc de Buffon|Buffon]] ''[[Histoire Naturelle]]-jét'' is. Mindezeket a könyveket újra meg újra elolvasta, és ezzel olyan tudásra tett szert, hogy tizenkét éves korára már a négylábúak és a madarak kiváló ismerőjévé vált.{{refhely|Lee 1833|11. old.}}

Négy évig járt gimnáziumba és további négy évet tanult [[Stuttgart]]ban a Károly Akadémián, ahol messze kitűnt az évfolyamából. Taníttatását [[Károly Eugén württenbergi herceg]] ingyenesen biztosította.<ref name="ramet.elte"/> Bár érkezésekor még nem tudott [[Német nyelv|németül]], de kilenc hónap tanulás után már iskolai elismerést kapott a nyelvtudásáért. Az akadémián a kamarai tudományok szakon folytatott tanulmányokat, amit azért választott, mert itt képezték a gazdatiszteket és erdészeket, és ez volt az a szakirány, melyen a legtöbbet megtudhatott kedvenc szakterületéről, a [[természettudomány]]ról.{{refhely|Lambrecht 1938|}}

További felsőbb szintű tanulmányaihoz viszont nem volt elég pénze, ezért 1788-ban állást vállalt [[Normandia|Normandiában]], a Fiquainville kastélyban, ahol Comte d'Héricy, protestáns előkelőség fiának lett a tanítója. Az [[1790-es évek]]ben kezdett foglalkozni az ősmaradványok és a létező élőlények közötti különbségek összehasonlításával. Rendszeresen részt vett a közeli városban, [[Valmont (Seine-Maritime)|Valmontban]] rendezett mezőgazdasági kérdéseket megvitató összejöveteleken. Itt ismerkedett meg [[Henri Alexandre Tessier]]-vel (1741-1837), a francia orvossal, aki akkor már országszerte jól ismert mezőgazdász volt, de Párizsból a forradalmi terror elől menekülnie kellett, és álnéven éppen Normandiában tartózkodott. Cuvier, amikor hallotta mezőgazdasági ügyekben nyilatkozni, akkor felismerte és megnevezte, hogy ő a szerzője olyan mezőgazdasági cikkeknek, melyek az [[Encyclopédie Méthodique]]ban találhatóak. Tessier döbbenten csak azt válaszolta: „Oly mértékben vagyok ismert, hogy valószínűleg már el is vesztem. Cuvier erre azt válaszolta: „Elveszett? Nem, ezentúl Önnek még több védelem jár”.{{refhely|Lee 1833|22. old.}}

Köztük meghittMeghitt barátság alakult ki köztük, és Tessier abbé később Cuviert bemutatta kollégáinak Párizsban. Azt írta róla barátjának [[Antoine-Augustin Parmentier]]-nek, hogy ''„Normandia trágyadombján találtam egy igazi gyöngyszemet.”''<ref group="m">Tessier abbé a következőket írta francia nyelven Cuvier-ről Parmentier-nek: ''Je viens de trouver une perle dans le fumier de la Normandie.''</ref>{{refhely|Lee 1833|22. old. lábjegyzet}} Barátságuknak volt köszönhető, hogy Cuvier a kor neves természettudósaival, pédáulpéldául [[Étienne Geoffroy Saint-Hilaire|Geoffroy-val]], [[Bernard Germain de Lacépède|Lacépèdevel]], [[Jean-Baptiste Lamarck|Lamarckkal]] került levelező viszonyba, és meghívták Párizsba is. 26 éves korában, 1795 tavaszán érkezett a fővárosba és [[Jean-Claude Mertrud]] (1728–1802) asszisztense lett. Őt éppen akkor nevezték ki a Királyi FűvészkertFüvészkert ''(Jardin du Roi)'' helyébe lépő Füvészkert ''(Jardin des Plantes)'' vezető beosztású összehasonlító anatómusának.{{refhely|Lee 1833|23. old.}}<ref name="macroevolution">{{cite web |url=http://www.macroevolution.net/cuvier.html#.UpWQymx3t9A |title=Baron Georges Cuvier Biography |accessdate=2013-11-27 | publisher=macroevolution.net |language=angol}}</ref><ref>{{cite web |url=http://www.ucmp.berkeley.edu/history/cuvier.html |title=Georges Cuvier (1769-1832) |accessdate=2013-11-27 | publisher=University of California Berkeley |language=angol}}</ref>