„Hosszú kések éjszakája” változatai közötti eltérés

Bár megegyezett Hitlerrel, Röhm továbbra is ragaszkodott eszméjéhez az új hadsereg magvát képező SA-val. 1934 elején ez az elképzelése összeütközésbe került Hitler tervével, ami a hatalom megszilárdítását és a Reichswehr kibővítését célozta meg. Ha Röhm lett volna sikeres, akkor az Hitler kudarca lett volna és megfordítva. Ezentúl pedig nem csak a Reichswehr látott az SA-ban fenyegetést. Hitler közvetlen környezete, sőt maga Hitler is félt Röhm növekvő hatalmától és attól, hogy nem törődik bele az aláírt egyességbe, ez magára Hitlerre is vonatkozottegyezségbe. Mindez oda vezetett, hogy politikai harc alakult ki a párton belül azok között, akik közel álltak Hitlerhez ([[Hermann Göring]], [[Porosz Szabadállam|Poroszország]] miniszterelnöke, [[Joseph Goebbels]] propaganda-miniszter, [[Heinrich Himmler]] SS-főnök és [[Rudolf Heß|Rudolf Hess]], Hitler helyettese) és szembekerültek Röhmmel. Ők valamennyien a náci mozgalom veteránjai voltak, egyben lojálisak Hitlerhez, míg egyedül Röhm demonstrálta függetlenségét Adolf Hitlertől. Röhm megvetése a pártbürokraták iránt bosszantotta Hesst. Az SA erőszakoskodása Poroszországban rendkívül aggasztotta annak miniszterelnökét, Göringet.{{refhely|Pedley|33. o.}} Végül 1934 tavaszán a korábbi kancellár, [[Kurt von Schleicher]] generális, hallva a növekvő ellentétekről Röhm és Hitler között, az SA szerepéről a náci államban, ismét politikai játszmákba kezdett.{{refhely|Wheeler-Bennett1967|315–316. o.}} Schleicher kritizálta Hitler kormányát, míg néhányan Schleicher követői közül, mint [[Ferdinand von Bredow]] és [[Werner von Alvensleben]] tábornokok, felvetették egy új kormánylista ötletét, melyben Hitler maradna kancellár, Schleicher lenne az új helyettes kancellár, Röhm a hadügyminiszter, [[Heinrich Brüning]] a külügyminiszter és [[Gregor Strasser]] a gazdasági miniszter.{{refhely|Wheeler-Bennett1967|315–316. o.}} [[John Wheeler-Bennett]] angol történész, aki jól ismerte Schleichert és környezetét, megírta, hogy Bredow „indiszkréciója félelmetes volt”, mert minden érintettnek bemutatta a tervezett kormány listáját.{{refhely|Wheeler-Bennett1967|316. o.}} Annak ellenére, hogy Schleicher gyakorlatilag már nem volt számottevő személyiség 1934-ben, azok az egyre vadabb pletykák, melyek szerint ő és Röhm intrikálnak a hatalom visszaszerzése érdekében, tovább élénkítették a válság érzetét.{{refhely|Wheeler-Bennet 1967|317. o.}}