„Szalánkeméni csata” változatai közötti eltérés

| konfliktus=[[A török kiűzése Magyarországról]], [[a Szent Liga háborúja]]

| időpont=[[1691]]. [[augusztus 19.]]

| eredmény=A [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]] döntő győzelme

| egyik fél=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;[[Habsburg Birodalom]] <br/> [[Fájl:Banner of the Holy Roman Emperor with haloes (1400-1806).svg|25px]]&nbsp;[[Német-római Birodalom]] <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;Habsburg-hű szerb milícia

| másik fél=[[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|25px]]&nbsp;[[Oszmán Birodalom]]

| parancsnokok1=[[File:Baden-Markgraf.PNG|18px]]&nbsp;[[Lajos Vilmos badeni őrgróf|Badeni Lajos]] <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;[[Guido von Starhemberg]] tábornagy <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;[[Sigbert Heister]] tábornagy <br/> [[Fájl:Blason Commercy 55.svg|20px]]&nbsp;[[Charles de Commercy]] herceg <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;†&nbsp;[[Charles-Louis de Souches]] táborszernagy <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;[[Johann Heinrich von Dünewald]] altábornagy <br/> [[Fájl:Armoiries électeur Brandebourg.svg||20px]]&nbsp;[[Hans Albrecht von Barfus]] tábornagy <br/> [[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;[[Jovan Monasterlija]] szerb alvajda

| parancsnokok2=[[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|22px]]&nbsp;[[Köprülü Musztafa]] [[Vezír (muszlim méltóság)|nagyvezír]]&nbsp;† <br/> [[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|22px]]&nbsp;[[Ibrahim pasa]] [[szeraszker]]&nbsp;† <br/> [[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|22px]]&nbsp;[[Mezzomorto Hüszejn pasa|Mezzomorte pasa]] flottaparancsnok<br/> [[Fájl:Thököly címer.jpg|20px|border]]&nbsp;[[Thököly Imre]]

|erők1=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;Kb.&nbsp;{{szám|33000|fő}}<ref name="Greiner"> Christian Greiner: ''Der „Türkenlouis” - Markgraf Ludwig von Baden-Baden (1655–1707),'' in: ''Militärgeschichtliche Beiträge,'' 3. kötet, (Kiadó: Militärgeschichtliches Forschungsamt, Herford/Bonn, 1989, 27-41. oldal</ref> <br/> {{szám|10000|fő}} szerb milícia, 90&nbsp;ágyú

|erők2=[[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|22px]]&nbsp;Kb.&nbsp;{{szám|55000|fő}}<ref name="Greiner"/> <br/>[[Fájl:Royal Standard of the Kingdom of France.svg|22px|border]]&nbsp;~300 francia tiszt <br/>158&nbsp;ágyú,

|veszteségek1=[[Fájl:Flag of the Habsburg Monarchy.svg|25px]]&nbsp;Kb.&nbsp;{{szám|4000}} fő<ref name="Schröter">Philipp von Schröter: ''Kriegsgeschichte der Preussen von dem Jahre 1655 bis 1763,'' Frankfurt am Main / Leipzig, 1764. 61. old.</ref> <br/> Kb.&nbsp;{{szám|7300|fő}}<ref name="Turek">Max von Turek: s.v. (Schlacht von) ''Szlankamen,'' in: Bernhard von Poten: ''Handbuch der gesamten Militärwissenschaften,'' Band 9, Leipzig, 1880, 106. oldal</ref>

|veszteségek2=[[Fájl:Flag of the Ottoman Empire (1517-1844).svg|22px]]&nbsp;Kb.&nbsp;{{szám|12000}} fő<ref name="Greiner"/> <br/> {{szám|12000}}–{{szám|25000|fő}}<ref name="Schröter"/>

| pozíciós térkép =Szerbia

| térképfelirat = Szalánkemén

 

== Előzmények ==

[[1683]]-ban az [[Oszmán Birodalom]] nagyarányú offenzívát indított [[Bécs]] elfoglalására, ezzel kitört – német történetírói kifejezéssel – a [[A Szent Liga háborúja|„Nagy Török háború”]]. [[Bécs ostroma (1683)|Bécs második török ostromának]] a lengyel, német-római és Habsburg haderők [[1683]]. [[szeptember 12.|szeptember 12-én]] a [[kahlenbergi csata|kahlenbergi csatában]] véget vetettek, az ostromló sereget elűzték, a várost felmentették, és Magyarország területén ellentámadásba mentek át. A keresztény szövetség haderői vették át a kezdeményezést. [[1684]] márciusában megalakult a pápa által kezdeményezett [[Szent Liga (1684)|Szent Liga]], amely célul tűzte ki a török kiűzését Európából. Augusztusban [[I. Lipót magyar király|I. Lipót császár]] 20 évre szóló [[regensburgi fegyverszünet|fegyverszünetet]] kötött [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos francia királlyal]]. A következő években a Szent Liga csapatai lépésről lépésre kiszorították a törököket a [[Magyar Királyság]] és az [[Erdélyi Fejedelemség]] területéről. [[1686]]-ban [[Buda visszafoglalása|ostrommal bevették]] Buda várát, [[1687]]-ben a [[nagyharsányi csata|nagyharsányi csatában]] megsemmisítő vereséget mértek a törökökre. [[1688]]-ban azonban XIV. Lajos, megszegve a regensburgi fegyvernyugvási szerződést, megindította a [[pfalzi örökösödési háború]]t. A Habsburg Birodalom haderejének javát és legjobb hadvezéreit a [[Rajna|Rajnához]] vezényelte. A [[Köprülü Musztafa]] nagyvezír által újjászervezett oszmán haderő ellentámadásba ment át. [[1688]] szeptemberében a császáriak még be tudták venni [[Belgrád]]ot, de a várost a törökök már [[1690]] októberében rövid ostrommal visszaszerezték, ezzel egész [[Szerbia]] ismét török kézre került.

 

 

== A haderők felvonulása ==

Amikor a fővezér hírt kapott arról, hogy az oszmán haderő [[Belgrád]] felé vonul, maga is indulást rendelt. Mivel ő maga éppen betegen feküdt, ezért június 29-én az első 15 ezred [[Charles-Louis de Souches|de Souches]] táborszernagy parancsnoksága alatt indult dél felé [[Dunaújváros|Dunapentelén]], [[Dunaföldvár]]on és [[Tolna|Tolnán]] át. A császáriak [[Mohács]]nál, a brandenburgiak [[Hans Albrecht von Barfus|Barfus altábornagy]] parancsnoksága alatt [[Szekszárd]]nál gyülekeztek. A felgyógyultan érkező fővezér szemlét tartott a csapatok felett, majd csatlakozott [[Guido von Starhemberg]] altábornagyhoz, aki [[Eszék]]en állt az elővéddel. A keresztény haderő Eszéknél átkelt a Dráván, és a Duna jobb (déli) partján vonult Belgrád felé, hogy ott találkozzon az ellenséggel. Július 22-én Badeni Lajos hírt kapott, hogy [[II. Szulejmán oszmán szultán|II. Szulejmán szultán]] június 23-án meghalt, trónját öccse, [[II. Ahmed oszmán szultán|II. Ahmed]] foglalta el. Július 29-én a had [[Pétervárad]]ra érkezett. Badeni Lajos itt ellátó bázist épített ki. Az utánpótlást vízi úton, [[dereglye|dereglyéken]] szállították a tovább vonuló hadsereg részére, a császári folyami flottilla védelme alatt. A flottillát megerősítették, mert a török dunai sajkások (evezős hajók), [[Mezzomorto Hüszejn pasa|Mezzomorte]] [[kapudán pasa]] parancsnoksága alatt a közelben cirkáltak. A had még Péterváradon állomásozott, amikor Mezzomorte támadása miatt a császári hajókat vissza kellett vonni Péterváradra, a szárazföldi had védelme alá. Még egy kedvezőtlen hír jött: [[Titel]] vára kapitulált, az egyezkedés során a törökök lemészárolták a császári (német, magyar és szerb) helyőrséget.

 

A török szövetségében álló [[Thököly Imre]], aki felkelőkből és tatárokból portyázó csapatával [[Törcsvár]]nál állt, és [[Erdély]]be készült betörni, július elején Köprülü nagyvezír utasítására [[Orsova|Orsován]] és [[Karánsebes]]en át [[Lippa|Lippára]] vonult, majd a nagyvezír zimonyi táborába indult.

 

 

 

A nagyvezír maga színlelt visszavonulástól tartott, augusztus 15-ig nem mozdult, ekkor azonban úgy ítélte, a keresztények valóban visszavonulóban vannak, és augusztus 16-án seregével üldözésükre indult. Augusztus 17-én az oszmán sereg is Szalánkeménbe ért, és állást foglalt a császáriak sáncaival szemben, mintegy 5000 lépésnyi távolságban. A nyári hőségben mindkét sereget betegségek, halálos hőguták, dezertálások gyengítették. A császáriak {{szám|33000}} katonájával szemben a nagyvezír csapatai már csak mintegy {{szám|50000}} harcképes katonát tudtak állítani.<ref name="Greiner"/>

== Az ütközet lefolyása ==

=== Az oszmánok bekerítő manővere ===

Augusztus 17-ről 18-ra virradó éjszaka [[Köprülü Musztafa]] nagyvezír teljes csendben tábort bontatott. Lovasságát megtévesztésül a császári állások előtt hagyta, összes többi csapatával, beleértve az utánpótlást szállító szekereket és [[markotányos]]okat is, [[Kereked]] (Krčedin) falun keresztül, délről nagy ívben megkerülte a császáriak jobbszárnyát. Az oszmánok ezután a császáriak táborától nyugatra, a Duna fölé emelkedő magaslaton új állásokat foglaltak, ahol nyomban sáncépítésbe kezdtek. Később az oszmán lovasság ugyanezen az úton követte a sereg zömét és felzárkózott az oszmán jobbszárnyhoz, ezzel bezárták a gyűrűt a Duna partján álló császári tábor körül. A zseniális hadmozdulat ötletét korábbi magyar történetírók a nagyvezír táborában jelenlévő [[Thököly Imre|Thököly Imrének]] tulajdonítják, de későbbi kutatások azt mutatják,<ref name="Rónai-Horváth">Rónai-Horváth Jenő: Magyar Hadi Krónika, 1896. Budapest, II. kötet, 292. old.</ref> hogy a nagy bekerítés tervét a nagyvezír francia katonai tanácsadói dolgozták ki.<ref name="bánlaky_mekoszk1472">Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1472.html</ref> A török lovasság a délkelet felé néző arcvonal déli meghosszabbításában, a domb alatti síkságon állt fel, az erődítéseken kívül. Az erődített sáncokban 40–{{szám|50000}} főnyi janicsár gyalogságot és mintegy 160 ágyút helyeztek el, ezeket maga a nagyvezír parancsnokolta. A török lovasságot [[Ibrahim pasa]] [[szeraszker|szeraszkír]] (fővezér) parancsnoksága alá helyezte, egy kisebb lovas egységet [[Thököly Imre]] irányíthatott.<ref name="bánlaky_mekoszk1472"/>

 

 

[[Fájl:Szalánkeméni csata 1691 csatarend.jpg|thumb|right|300px|Hadrend az arcvonal megfordítása után és a csata műveletei]]

Badeni Lajos kényszerhelyzetbe került. Hadereje a bekerítésből csak úgy szabadulhatott, ha rövid időn belül támadást intéz a török állások ellen. Ehhez azonban saját hadrendjén is változtatni kellett. Augusztus 19-én délelőtt a császáriak nyugati irányba fordították át saját arcvonalukat, amelyet mintegy {{szám|45000}} ember és 90 ágyú alkotott. Az arcvonal megfordítása után Badeni Lajos csatarendbe állította csapatait. Három harcvonalat képezett:

 

[[Fájl:Slankamen.jpg|bélyegkép|250px|[[Ferdinand Keller]]: ''Báden őrgrófja a haldokló Köprülü Musztafa mellett'' (heroizáló neoromantikus festmény 1878-ból)]]

 

A reménytelennek látszó helyzetben Lajos Vilmos őrgróf meglátta az utolsó lehetőséget: a szultáni lovasság az előbbi, sikertelen támadása után még éppen csak rendeződőben volt, és két nagyobb elkülönült csoportba széttagolva állt. Az őrgróf személyesen szervezte át a balszárnyon álló csapatait. Dünewald tábornok lovas századait, amelyek eddig a gyalogsággal kevert elrendezésben álltak, gyorsan kivonta a harcvonalból, és bal felé csoportosította őket. Erősítésként melléjük rendelte Holstein hercegének tartalék lovasságát. Az így egyesített császári lovasságot Lajos újabb támadásra rendelte a rendezetlenül mozgó szpáhik ellen, akik még nem vették fel a harci alakzatot, és nem tudtak számottevő ellenállást kifejteni az őket megrohanó császári lovassággal szemben.<ref name="bánlaky_mekoszk1472"/>

 

[[Fájl:Diorama Slankamen.jpg|bélyegkép|jobbra|251px|A csata a terepasztalon (Hadtörténeti Múzeum, Rastatt)]]

 

A Szalánkeménnél kivívott győzelem a [[Habsburg Birodalom]] számára rendkívüli jelentőségű volt. A számbelileg kisebb, de korszerűbben szervezett, kiképzett és jól irányított császári haderő képes volt kitörni az oszmán bekerítésből. Az ütközet előtti éjszaka végrehajtott oszmán átkaroló hadművelet Badeni Lajos csapatait rendkívül kockázatos helyzetbe hozta. Ha a keresztény haderő ebben a helyzetben vereséget szenved, az teljes pusztulásához vezetett volna. Egy ilyen csapás az évek óta két fronton harcoló Habsburg erőket nehezen helyrehozható, súlyos stratégiai hátrányba lökte volna. A keservesen kivívott győzelem és az azt követő mészárlás azonban a törököknek olyan súlyos veszteségeket okozott, hogy az oszmán haderő az év hátralévő részében, sőt a következő évben sem volt képes nagyobb szabású offenzívát indítani a Balkánon. A szalánkeméni győzelem tehát jól érezhetően tehermentesítette a Habsburgokat és a német-római birodalmi haderőt. Nyugat-Európában ezekben az években folyt a Franciaország elleni véres [[pfalzi örökösödési háború]], a császári hadvezetés nagyobb erőket tudott átcsoportosítani a rajnai és a németalföldi frontokra.<ref name="bánlaky_mekoszk1477">Bánlaky J.: A magyar nemzet hadtörténelme (MEK-OSZK), http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0017/1477.html</ref>