„Közép-Atlanti-hátság” változatai közötti eltérés

A [[Közép-Atlanti-hátság]] az [[Atlanti-óceán]] medrének középvonalában húzódó [[lemeztektonika]]i képződmény, [[óceáni hátság]], amelynek mentén az amerikai kettős kontinens, illetve Európa és Afrika kőzetlemezei továbbra is távolodnak egymástól, évi mintegy 2,5 cm-es sebességgel.<ref name="USGS_understanding">{{cite web|url=http://pubs.usgs.gov/gip/dynamic/understanding.html|title=Understanding plate motions|last=USGS|date=5 May 1999|accessdate=13 March 2011}}</ref> Egyben a világ leghosszabb hegyláncának is tekinthető. [[Grönland]]tól keletre, [[Izland]]tól északra kezdődik, és az Atlanti-óceán déli részén ér véget. A hátság az óceán mélyén húzódik, de helyenként így Izlandon, a víz felszíne fölé emelkedik. Az Izland szigetét is magába foglaló szakaszának a neve ''Reykjanesi hátság''. EzA Közép-Atlanti-hátság a legismertebb [[óceáni hátság]], amelyetaz elsőként fedeztekfelfedezett felóceáni hátság.

Az atlanti hátság gerincvonulatokra és lejtős területekre oszlik. A gerincvonulat fő része a középen haladó, 25-50 km széles, és a környező hegyeknél 1-2 kilométerrel mélyebben elhelyezkedő hasadékvölgy (angol szakkifejezéssel ''rift''), ahol a magma feltör és az új óceánfenék keletkezik. A gerinc részei továbbtovábbá a hasadékvölgy két oldalán húzódó két hegyláncok, amelyek helyenként erősen töredezett fennsíkokba mennek át. A két hegylánc külső oldalát lejtők alkotják, amelyek az óceánfenékig ereszkednek.

A tenger alatti hegylánc gondolatát először [[Matthew Fontaine Maury]] oceánográfus vetette fel 1850-ben. A hátságot a ''Challenger'' expedíció fedezte fel 1872-ben, amikor a transzatlanti kábel fektetésének lehetőségeit kutatták..<ref>Hsü, Kenneth J. (1992) ''Challenger at Sea'', Princeton, Princeton University Press, page 57</ref><ref>Redfern, R.; 2001: ''Origins, the Evolution of Continents, Oceans and Life'', [[University of Oklahoma]] Press, ISBN 1-84188-192-9, p. 26</ref> 1925-ben a hátságot szonárral is feltérképezte a német ''Meteor'' expedíció.<ref>Alexander Hellemans and Brian Bunch, 1989, ''Timeline of Science'', Sidgwick and Jackson, London</ref><ref name=Stein>[http://ipy.arcticportal.org/ipy-blogs/item/831-a-victory-in-peace-the-german-atlantic-expedition-1925-27 Stein, Glenn, ''A Victory in Peace: The German Atlantic Expedition 1925-27,'' June 2007]</ref>

Az 1950-es években került sor a központi völgy feltérképezésérefelismerésére és a szeizmológiai aktivitás felfedezésére.<ref>[[Maurice Ewing|Ewing, W.M.]]; Dorman, H.J.; Ericson, J.N. & [[Bruce Heezen|Heezen, B.C.]]; 1953: ''Exploration of the northwest Atlantic mid-ocean canyon'', Bulletin of the [[Geological Society of America]] '''64''', p. 865-868</ref><ref>Heezen, B. C. & [[Marie Tharp|Tharp, M.]]; 1954: ''Physiographic diagram of the western North Atlantic'', Bulletin of the [[Geological Society of America]] '''65''', p. 1261</ref><ref>Hill, M.N. & Laughton, A.S.; '''1954''': ''Seismic Observations in the Eastern Atlantic, 1952'', Proceedings of the [[Royal Society of London]], series A, mathematical & physical sciences '''222(1150)''', p. 348-356</ref>