„Vicente Guerrero” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
50. sor:
Hamarosan viszont egyre fenyegetőbbé vált egy esetleges spanyol kísérlet a függetlenné vált amerikai területeik visszahódítására, ezért Guerrero spanyolellenes jelszavakat hangoztatva visszatért. 1827. május 17-én a legfelsőbb hadbíróság elnökévé választották, később [[Veracruz (állam)|Veracruz]] ''comandante generalja'' is lett. [[Perote]] erődjében egy spanyolpárti összeesküvőt is elfogott. A belső lázadások azonban folytatódtak, maga Nicolás Bravo is szembefordult a kormánnyal és Guerreróval is, aki legyőzte és száműzetésbe küldte.<ref name="pres"/>
Az 1828-as választáson Guerrero már elnöknek jelöltette magát, ellenfele a ''skót'' szárnyhoz tartozó [[Manuel Gómez Pedraza]] volt. Bár az államok törvényhozó testületei 11–9 arányban Pedrazát válaszották meg, az eredményt el nem ismerő ''yorkisták'' fellázadtak, ez volt az úgynevezett ''Acordada-felkelés'', melynek során kirabolták Mexikóváros egyik fontos kereskedelmi központját, a ''Pariánt'' is. A történtek hatására Pedraza visszavonult és hagyta, hogy Guerrerót nevezzék ki elnöknek, az alelnök [[Anastasio Bustamante]] lett.<ref name="pres"/><ref name="bic"/>
==Köztársasági elnökként==
Vicente Guerrero nem volt nagy műveltségű ember (már 1829. április 1-jén, az eskütétel napján elhangzott beavatási beszédét is nehezen tudta felolvasni, ezáltal köznevetség tárgyává vált) és csak főként a katonai életben volt tapasztalt, a politikaiban nem. Miniszterei, köztük ''José María Bocanegra'', ''Lorenzo de Zavala'' és ''José Manuel de Herrera'' nem sok támogatást nyújtottak számára, ''Joel R. Poinsett'' [[USA]]-beli miniszter, korábbi nagykövet pedig saját céljainak érdekében próbálta befolyásolni az elnököt.
A nehéz körülmények ellenére el tudott érni néhány jelentős eredményt: szeptember 15-én, a függetlenségi harc kitörésére emlékezve hivatalosan is eltörölte a rabszolgaságot (ezt a háború alatt már többen is megtették, de országos érvényt csak most szerzett), megszüntette az állami dohánymonopóliumot és szabaddá tette a növény termesztését, szabályozta a bányászatot, létrehozta a hadirokkantak intézetét, kegyelmet hirdetett minden halálra ítélt, de még ki nem végzett ember számára és végrehajtotta az előző kormány idején született, spanyolok kitelepítését célzó rendeletet. Nagylelkűen felajánlotta Nicolás Bravónak és követőinek, hogy hazatérhessenek és betölthessék korábbi tisztségeiket, azonban ez sokak ellenszenvét váltotta ki.
Legnagyobb eredménye azonban a júliusi, [[Isidro Barradas]]-féle spanyol visszahódítási kísérlet visszaverése volt. A spanyol csapatok [[Kuba|Kubából]] indulva [[Tampico|Tampicóban]] szálltak partra 24-én, a kongresszus augusztus 2-án szavazott meg rendkívüli intézkedéseket visszaverésükre. Az ''Estado Interno de Oriente'' (belső keleti állam) vezetőjét, ''Felipe de la Garzát'' az ellenség támogatása miatt felmentették tisztségéből, helyére [[Antonio López de Santa Anna]] és [[Manuel Mier y Terán]] került, akik seregeti hamarosan szétverték a támadó spanyol erőket.
Guerrero mintegy visszavágásként eltervezte Kuba megsegítését a függetlenné válásban, de sosem kezdett bele a terv megvalósításába.<ref name="pres"/>
==Elnöksége után==
| |||