„Bardo tödol” változatai közötti eltérés

Nem tudni pontosan, hogy az elhunyt bardotest melyik világban tartózkodik, a mi világunkban, vagy valamilyen túlvilágban, de ennek nincs is jelentősége, a köztes létben kóborló tudat mindkét világot egyformán érzékeli. Ezzel együtt ez az érzékelés sokkal mélyebb, kifinomultabb és sokrétűbb. Találkozhat például hozzá hasonló bolyongó elhunyttal is (karmikus árnyak), akiknek létét képes érzékelni. Saját tudatállapota, az álmok jellegéhez hasonlóan lehet rémisztő (ha megrémül attól, hogy már meghalt) és nyugodt is, ha pozitív érzések uralják lelkiállapotát. Első esetben gyászolóinak csoportjából kiváló rémalakot érzékel, aki tudatát elkergetiüldözi, második esetben olyasvalakit, aki segítségére jön, és végigvezeti a bardo állapotain. Ezeket a segítőket a tibetiek istenségeknek tartják, megvilágosodott lényeknek. A csönyid bardo első hét napján, naponta megjelenik egy segítő, akik szabadon változtathatják alakjukat. Bár ezek a lények a haldokló tudatának kivetülései, különböző tudati aspektusok megszemélyesítései, hatalmas energiát közvetítenek. A haldokló az idő előrehaladtával egyre kevésbé képes tudatával átfogni az emberi világ tényeit, hiszen magasabb szinten érzékel már, vizuálisan úgy látja a világot, mintha az valamilyen halvány derengő térben úszna. Ha a haldokló a segítő lényeknek a természetét felismeri, annak a fény ebben a térben újra megjelenik, amellyel aztán egyesülve elérheti a végső felébredést.