„Bardo tödol” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
22. sor:
A tibeti buddhisták, gyakorlók és lámák életük nagy részében a halálra készülnek, hogy ezen kiemelt jógaidőszak alatt feltárhassák a mögöttes én, az állandó tudat valódi természetét. Amíg a buddhizmusban gyakorlottak felkészülnek az „igazság pillanatának” felismerésére, addig a közemberek segítségre szorulnak egy láma személyében, aki végigvezeti őket a haldoklástól negyven napig tartó időszakban azon az úton, amelynek során megragadhatják mögöttes, állandó, tiszta tudati valójukat, és kiléphetnek az állandó létforgatag ''(szamszára)'' kényszerítő világából. Ez a kiugrás nem szükségszerű, különleges képesség kell hozzá, de van esélye a megszabadulásnak pusztán attól, hogy a haldoklónak felolvassák a Bardo tödolt.
 
A tibeti tanítások szerint a halál első pillanataiban az énünk (ego) illúziója összeomlik, érzeteinket kusza, kaotikus gondolatfolyamok lepik el, mivel ezek ismeretlenek számunkra, félelem lesz úrrá rajtunk. A megszokás azt diktálja, hogy már ismert emberi tudati sémákhoz térjünk vissza, tudatmaradványunk emberi formában igyekszik újjászületni, egy új emberi anyaölbe menekül. Ahogy az itt növekedő embrió tudatállapota ''(szkjena bardo)'' beágyazódik új lételemébe, előző életünk emlékeit fokozatosan elfelejtjük.
'''Csikai bardo''' – A haldoklás bardója. A haldoklás a testi leépülés folyamata, melynek végén a haldokló elhagyja testét. A tibetiek a négy elem kölcsönhatásának segítségével szemléltetik ezt a folyamatot. Kezdetben a haldokló nagy nyomást érzékel az egész testfelületen, a tibetiek ezt a jelenséget úgy hívják, hogy a „föld vízbe merül”. Majd jéghidegség érzetet tapasztal a haldokló, később ezt tűzforróság érzete követ. A tibetiek szerint ekkor „a víz tűzbe merül”. Később úgy érezni, mintha a test atomjaira bomlana, ezt úgy nevezik, hogy „a tűz levegőbe merül”. Előfordulhat a fülekben érzett nagy nyomás érzete, viszketés, úgy tapasztalja a haldokló, hogy a teste lelágyul, elfolyósodik. A medence tájékáról kisugárzó hányinger, remegés, amely a fejtetőt elérve robbanás érzetét kelti, majd intenzív vakító fényességet tapasztalni (a tibetiek szerint ez a Tudat tiszta természetének ősfénye), amely után megszűnik a tudat. Megszűnik a belső légzés, beáll a halál.
A fénnyel való egyesülés teljesíti be az emberi életet, ez ad értelmet az ember életének, hiszen az eddig csak meditáció útján megtapasztalható egyesülés isteni eredetű és természetű. A gyakorlatlan ember tudata a fénnyel együtt kialszik és a tudatműködésből csak kettő marad meg, a raktártudat és a ''manasz''. A manasz automatikusan felébreszti a halott tudatát ájultságából az egyén raktártudata segítségével, egyuttal lemásolja az elhunyt alakját, személyiségét, amíg új bardotestben nem születik újjá. A bardotest megszilárdulása után a ''csikai bardo'' szakasza lezárul, de mivel ez a test elzárja a fény útját, így az elhunyt nem tud az ősfénnyel egyesülni, ezért a lámák célja az, hogy még ebben a szakaszban elősegítsék az egyesülést.
 
'''Csönyid bardo''' – A valóságos átélésének bardója. Az új bardotest formája teljesen megegyezik a fizikai testünk formájával, de tulajdonságai szabadon megváltoztathatók, mivel tiszta tudati kivetülés. Így, mivel erre nem érvényesek a földi természeti törvények, különleges képességekkel rendelkezik, mint az álombeli test. Például tud repülni, átmehet a falakon, teleportálni tud, sebezhetetlen, alakváltó. A körülötte lévő világ kivetülése a megszokott környezete, amennyiben kötődik környezetéhez, vagy hirtelen halállal hal meg.