„Bardo tödol” változatai közötti eltérés

A tibeti buddhisták, gyakorlók és lámák életük nagy részében a halálra készülnek, hogy ezen kiemelt jógaidőszak alatt feltárhassák a mögöttes én, az állandó tudat valódi természetét. Amíg a buddhizmusban gyakorlottak felkészülnek az „igazság pillanatának” felismerésére, addig a közemberek segítségre szorulnak egy láma személyében, aki végigvezeti őket a haldoklástól negyven napig tartó időszakban azon az úton, amelynek során megragadhatják mögöttes, állandó, tiszta tudati valójukat, és kiléphetnek az állandó létforgatag ''(szamszára)'' kényszerítő világából. Ez a kiugrás nem szükségszerű, különleges képesség kell hozzá, de van esélye a megszabadulásnak pusztán attól, hogy a haldoklónak felolvassák a Bardo tödolt.

 

'''Csikai bardo''' – A haldoklás bardója. A haldoklás a testi leépülés folyamata, melynek végén a haldokló elhagyja testét. A tibetiek a négy elem kölcsönhatásának segítségével szemléltetik ezt a folyamatot. Kezdetben a haldokló nagy nyomást érzékel az egész testfelületen, a tibetiek ezt a jelenséget úgy hívják, hogy a „föld vízbe merül”. Majd jéghidegség érzetet tapasztal a haldokló, később ezt tűzforróság érzete követ. A tibetiek szerint ekkor „a víz tűzbe merül”. Később úgy érezni, mintha a test atomjaira bomlana, ezt úgy nevezik, hogy „a tűz levegőbe merül”. Előfordulhat a fülekben érzett nagy nyomás érzete, viszketés, úgy tapasztalja a haldokló, hogy a teste lelágyul, elfolyósodik. A medence tájékáról kisugárzó hányinger, remegés, amely a fejtetőt elérve robbanás érzetét kelti, majd intenzív vakító fényességet tapasztalni (a tibetiek szerint ez a Tudat tiszta természetének ősfénye), amely után megszűnik a tudat. Megszűnik a belső légzés, beáll a halál.

A fénnyel való egyesülés teljesíti be az emberi életet, ez ad értelmet az ember életének, hiszen az eddig csak meditáció útján megtapasztalható egyesülés isteni eredetű és természetű. A gyakorlatlan ember tudata a fénnyel együtt kialszik és a tudatműködésből csak kettő marad meg, a raktártudat és a ''manasz''. A manasz automatikusan felébreszti a halott tudatát ájultságából az egyén raktártudata segítségével, egyuttal lemásolja az elhunyt alakját, személyiségét, amíg új bardotestben nem születik újjá. A bardotest megszilárdulása után a ''csikai bardo'' szakasza lezárul, de mivel ez a test elzárja a fény útját, így az elhunyt nem tud az ősfénnyel egyesülni, ezért a lámák célja az, hogy még ebben a szakaszban elősegítsék az egyesülést.

'''Csönyid bardo''' – A valóságos átélésének bardója. Az új bardotest formája teljesen megegyezik a fizikai testünk formájával, de tulajdonságai szabadon megváltoztathatók, mivel tiszta tudati kivetülés. Így, mivel erre nem érvényesek a földi természeti törvények, különleges képességekkel rendelkezik, mint az álombeli test. Például tud repülni, átmehet a falakon, teleportálni tud, sebezhetetlen, alakváltó. A körülötte lévő világ kivetülése a megszokott környezete, amennyiben kötődik környezetéhez, vagy hirtelen halállal hal meg.