„Búr felkelés” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
25. sor:
== Előzmények ==
===A második angol-búr háború===
[[Fájl:Boers at Spion Kop, 1900 - Project Gutenberg eText 16462.jpg|thumb|250px|Búr katonák [[Spion Kop-i csata|Spion Kop-nál]]]]
A [[napóleoni háborúk]]at követően a [[Brit Birodalom]] 1815-ben megszerezte Dél-Afrika nyugati, Hollandia által gyarmatosított részét és hamarosan angol telepesek érkeztek a területre. Az akkor már ott élő holland telepesek (búrok) számára bár az új uralommal együtt néhány gazdasági előny is járt, rossz volt a viszony az akkor már ott élő telepesek és a felettük uralkodó britek között. A búrok neheztelése a britekkel szemben végül ahhoz vezetett, hogy sorra elvándoroltak (a nagy vándorlás- Great Trek).
A telepesek hamarosan, a zulukkal vívott harcokat követően megalapítottak több köztársaságot is, a két legfontosabb a [[Transvaal Köztársaság]] és az [[Oranje Szabadállam]] volt. A britek bár eleinte elismerték az újdonsült búr államok létét, [[1880]]-ben hadat üzentek a két államnak. Az elkövetkező néhány hónapban több fontosabb ütközetre is sor került, amelyekből minden alkalommal a búr egységek győzedelmeskedtek. A [[Majuba-hegyi csata|Majuba-hegyi csatában]] elszenvedett döntő angol vereségtől egyenes út vezetett a [[O'Neil Cottage-i béke|O'Neil Cottage-i békéhez]]. A békeszerződés garantálta Transvaal és Oranje részleges függetlenségét, a búrok pedig a királynő nominális szabályait. A háborút követő években viszont sok gyémánt-lelőhelyet tártak fel a búrok államainak területén és az angol-búr viszony ismét egyre feszültebb lett.
[[Joseph Chamberlain]] [[1899]]. szeptemberében ultimátumot adott a búroknak, hogy adják át a területeiket a [[Brit Birodalom]]nak, vagy megtámadják őket. [[Paul Kruger]], a [[A Transvaal Köztársaság elnökeinek listája|Transvaal Köztársaság elnöke]] is kiadott egy 48 órás ultimátumot, hogy a britek vonják vissza a csapataikat Transvaal határától, majd szövetségesük: az [[Oranje Szabadállam]] melléjük állt. A búr államokban ezután nem sokkal a megfelelő életkorú lakosok értesítést kaptak, hogy bármikor álljanak készen a bevonulásra és a harcvonalbeli szolgálatra.
A háború 1899. októberében tört ki. Eleinte a jó helyismerettel rendelkező, jobb taktikát alkalmazó búrok súlyos vereségeket voltak képesek okozni a briteknek, de a britek túlereje lassan leküzdte őket. [[Colensói csata|Colensónál]] és [[Spion Kop-i csata|Spion Kop-nál]] a búrok győztek, azonban a brit csapatok felmentették az ostromlott Kimberley-t és Ladysmith-set, majd a [[Paardebergi csata|paardebergi csatában]] a [[Piet Cronjé]] transvaali tábornok 4000 emberével kénytelen volt megadni magát. A háború további szakaszára a búrok részéről a gerilla hadviselés volt jellemző. Ez által akadályozták a britek utánpótlását, szállítását. A háború [[1902]]-ig elhúzódott. Addigra a brit számbeli, technikai fölény végképp felőrölte a búrok ellenállását, emellett a britek [[koncentrációs tábor]]okba zárták a búr családokat. A két fél közötti [[Vereningen-i békeszerződés|vereningen-i békét]] követően a két búr köztársaság beolvadt a Brit Birodalomba.
===A Dél-afrikai Unió létrejötte és az ország belpolitikai helyzete a világháború kitörése előtt===
A [[második búr háború]] végeztével a búr hadseregtől leszerelő katonákat és gerillákat arra eskették fel, hogy a békében szabott feltételeket megtartják, ám egyesek, mint [[Deneys Reitz]] megtagadták mindezt, ezért száműzték az országból. Sok búr szabadsága elvesztése után önkéntes száműzetésbe vonult, idővel többségük mégis visszatért és felesküdött a béke megőrzésére. Azokat a búrokat, akik feladták a harcot és aláírták a békét ''bittereinder''-nek nevezték el, ami annyit tesz ''akik keserűen lezárták,'' s megadták magukat. Ezt az elnevezést később azokra akasztották, akik a Maritz-felkelésben nem vettek részt.
| |||