„Apollo–15” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
192. sor:
Az első megálló a Hadley-rianás és a Hadley-hegység találkozásánál levő Elbow (=könyök) kráter volt, amely a hasadékvölgy legnagyobb kanyarulatának peremén ül. A közepes méretű – 300–400 méter átmérőjű – kráter 3,5 kilométerre volt a leszállási ponttól. A munkamegosztás szerint Scott vezetett, Irwin navigált, illetve mivel a parancsnokot teljesen lekötötte a vezetés, ő adott geológiai leírásokat a mellettük elhaladó tájról. Scott nagyjából 8–10 kilométeres sebességet ért el a Roverrel (az elméleti csúcssebesség 18–20 km/h volt), és váratlanul nehéznek bizonyult a vezetés. A lávasíkságot ezernyi kisebb kráter szabdalta, és mindenütt kisebb-nagyobb kövek, sziklák hevertek, ezeket kellett kerülgetnie a parancsnoknak, mert ha áthajt rajtuk, az sérülést okozhatott volna a kerekeken. Ráadásul a megvilágítási viszonyok is becsapták a „sofőrt”, a lapos szögben beeső, éles napfény elmosta a hepehupákat, megnehezítve az észlelésüket. A tájékozódás sem volt könnyű. Jim Irwin kezelte a magukkal vitt fotótérképeket, de szinte lehetetlen volt beazonosítani a rajtuk szereplő tereptárgyakat a valóságban elébük tárulókkal. Szerencsére a Hadley-hegy és az oldalában ülő hatalmas St. George kráter remek tájékozódási pont volt, csak feléje kellett tartani. A tájékozódás megkönnyítéséhez navigációs rendszer volt a Roveren, és ennek segítségével az első holdsétán megtörténhetett a leszállási pont pontos bekalibrálása is. (A navigációs rendszer a holdjáró elmozdulását mérte méterben, illetve meghatározta az irányát is, így egy ismert tereptárgy – például az Elbow, vagy a St. George – helyzetéből, valamint az oda vezető út méréséből pontosan meg lehetett határozni a holdkomp méterre pontos helyét.)
Megérkezvén az Elbow kráterhez, Irwin egy [[Panoráma|panorámafotó]]t készített, Scott pedig a [[Föld]]re irányozta a tévéantennát, hogy megkezdődhessen a tévéadás. (A tévéantennának közvetlenül a Földre kellett néznie, amit menet közben nem lehetett biztosítani, így minden egyes megálláskor ezzel a feladattal kezdtek az űrhajósok, hogy az irányításnak legyen képe a tevékenységről.) A tévékamerát innentől kezdve a Földről, távirányítással is lehetett kezelni, amit Ed Fendell végzett a houstoni központból. Scott és Irwin ezután kőzetmintákat vettek a kráter pereméről. A mintavételeket fényképfelvételekkel dokumentálták (a helyszínt mintavétel előtt és után is megörökítették, a mintáról is fotó készült, majd számozott zsákba helyezték az adott kőzetet). A fényképfelvételek kalibrálásához pedig színminta-skálát magán hordozó [[gnommon]]okat alkalmaztak. A mintavételhez egy újfajta technikát is alkalmaztak, egy speciális gereblyét, amellyel a [[regolit]]ból lehetett kisebb kőzetdarabokat kinyerni. Erről a megállóhelyről remekül be lehetett látni a 1,5–2 km szélesen kanyargó Hadley-rianást. Irwin teleobjektívre cserélte a fényképezőgépen levő optikát, és fényképeket készített a hasadékvölgy aljáról és túlsó oldaláról, amelyen érdekes kőzetrétegződés volt megfigyelhető. Az Elbow kráter geológiai felmérésével 10 perc alatt végzett a páros.
[[Fájl:Apollo 15 Scott Station 2 boulder.jpg|bélyegkép|300px|jobbra|Dave Scott a második geológiai állomásnál a Hadley-hegy oldalában]]
| |||