„Ming-dinasztia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
178. sor:
== A Ming-dinasztia hanyatlása és bukása==
Az északi nomádok és a tengeri kalózok támadásainak visszaverés után, a 16. század közepétől átmeneti javulás következett be az ország helyzetében. {{kínai|[[Lungcsing|Longqing]]|[[Lungcsing]]}} császár (1567–1573) felvilágosult uralkodó volt, pártolta a társadalmi igazságosságot és a haladást szolgáló reformokat. Az ő idején elkezdett ilyen politika {{kínai|[[Vanli|Wanli]]|[[Vanli]]}} (萬曆) császár (1673–1619) uralkodása kezdetén is folytatódott, hiszen az új császár gyermekként lépett a trónra és nagykorúvá válásáig {{kínai|[[Csang Csü-cseng|Zhang Juzheng]]|[[Csang Csü-cseng]]}} (1525–1582) kancellár irányította az országot. Ekkoriban folytatódott az udvar kiadásainak csökkentése, a kisparasztok védelme a földkoncentrációtól, a nagyszabású folyószabályozási munkálatok. A folyók és a [[Nagy-csatorna]] gátjainak főfelügyelője például 29 évig {{kínai|Pan Jixun|Pan Csi-hszün}} (1521–1595) volt, aki nagyon hatékonyan és becsületesen tevékenykedett.{{refhely|Gernet 2001|334. oldal|azonos=G334}}
{{kínai|Zhang Juzheng|Csang Csü-cseng}} halála után azonban az eunuchok klikkje visszaszerezte a hatalmat. A császár uralkodásának hátralévő 38 évében teljesen elhanyagolta az államügyeket. Az udvarban frakcióharcok dúltak, az ország hatékony ellenőrzés nélkül maradt, az állami bevételek gyorsan fogyatkozni kezdtek.{{refhely|
Az ország pénzügyi helyzete rohamosan hanyatlott, de a pazarlás egyre elképesztőbb méreteket öltött. {{kínai|Wanli|Vanli}} császár síremléke számára sokszáz kilométeres távolságból szállították a cédrust, a terméskövet és a különleges téglát.{{refhely|
A pénzügyi nehézségek adóemeléseket követeltek, ami pedig a társadalmi elégedetlenség fokozódását eredményezte. A „hagyományos” parasztfelkelések mellett megszaporodtak a városi munkásság lázadásai, még az olyan központokban is, mint {{kínai|[[Szucsou|Suzhou]]|[[Szucsou]]}}, {{kínai|[[Hangcsou|Hangzhou]]|[[Hangcsou]]}}, Peking. A szinte évente ismétlődő zavargások 1621 és 1644 között már hatalmas felkelésekbe folytak össze.{{refhely|Gernet 2001|335. oldal}}
|