„Marinus van der Lubbe” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a "többen" és "mások" szavak, illetve Hahner Péter (2010) alapján |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
14. sor:
}}
'''Marinus van der Lubbe''' ([[Leiden]], [[1909]]. [[január 13.]] – [[Lipcse]], [[1934]]. [[január 10.]]) [[hollandok|holland]] kommunista, az eredeti ítélet és a történészek többsége szerint a [[Reichstag (épület)|Reichstag]] felgyújtója. Szegény családból származott, és tettével a munkásoknak akart bátorítást adni egy forradalomra, valójában azonban csak a [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialistákat]] támogatta ezzel. A gyújtogatásért [[lipcsei per|perbe]] fogták, majd halálra ítélték és lefejezték. Ítéletét egy német bíróság [[1967]]-ben nyolcéves börtönre változtatta. [[2008]]-ban a nemzetiszocializmus idején hozott igazságtalan ítéletek hatályvesztéséről szóló 1998-as törvényre hivatkozva a német
== Élete ==
40. sor:
{{fő|Lipcsei per}}
[[File:Joseph Stalin and Georgi Dimitrov, 1936.jpg|thumb|right|200px|Sztálin és Georgi Dimitrov 1936-ban]]
A rendőrök még a helyszínen elfogták Lubbét, aki azonnal beismerte, hogy ő felelős a gyújtogatásért. [[Hermann Göring]] belügyminiszter először kijelentette, hogy Lubbénél megtalálták a kommunista párttagsági igazolványát, majd nem sokkal később helyesbíteni volt kénytelen, ugyanis a férfinál csak holland útlevele volt, és a kérdéses időben egy pártnak sem volt tagja.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=49–50}}</ref> Miután Lubbe vallomását írásban is rögzítették, hermetikusan elzárták a külvilágtól a peréig, ő azonban nem volt hajlandó a kommunista párt vezetőit bűntársként vagy felbujtóként megnevezni.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=115}}</ref> Lubbén kívül letartóztattak és perbe fogtak még négy (három bolgár és egy német) kommunistát, név szerint [[Georgi Dimitrov]]ot, [[Vaszil Tanev]]et, [[Blagoj Popov]]ot és [[Ernst Torgler]]t, a [[Németország Kommunista Pártja|KPD]] frakció elnökhelyettesét.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=195}}</ref>
Perük 1933. szeptember 21-én kezdődött meg [[Lipcse|Lipcsében]], ahová csupán Lubbét vezették be rabruhában és megbilincselve a tárgyalóterembe, a negatív sajtóvisszhang miatt azonban a többi tárgyaláson már bilincs nélkül jelenhetett meg.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=208–209}}</ref> A tárgyaláson igen furcsán viselkedett, teljesen magába roskadtan ült, egyesek gyógyszeres kezelésére gyanakodtak ennek kapcsán,<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=212}}</ref> ezt azonban a német orvosok komolyabb kivizsgálás után cáfolták, tökéletes fizikai és szellemi állapotban lévőnek nyilvánítva őt.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=223}}</ref> Lubbét a per folyamán csupán a tárgyalásokra hozták ki cellájából, és senki nem mehetett be hozzá, szemben Dimitrovval, akinek megengedték, hogy meglátogassa anyja.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=265}}</ref> A vádlottak közül csupán Lubbét ítélték halálra, bár cselekedete idején a gyújtogatást még nem büntették halállal, ám egy február 28-i törvény értelmében már lehetőség volt erre, és ezt a [[nulla poena sine lege]] elv megszegésével január 30-ig visszamenően alkalmazták.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=285}}</ref> Az ítéletet [[1934]]. [[január 10.|január 10-én]], három nappal Lubbe születésnapja előtt hajtották végre Lipcsében, méghozzá úgy, hogy [[nyaktiló]]val lefejezték.<ref>{{Opcit|n=Edouard Calic|o=292–293}}</ref>
| |||