„Tibeti írás” változatai közötti eltérés

A '''tibeti írást''' a [[tibeti nyelv|tibeti]], [[dzongkha]], [[ladakhi nyelv|ladakhi]] és [[szikkim nyelv]]ek lejegyzésére használják Tibetben, [[Bhután]]ban, [[Nepál]]ban és [[India|Indiában]]. Az írás pontos eredete nem ismert, a [[tibeti buddhizmus]] hagyományosan az írás létrehozását az északkelet-indiai [[Thonmiszambhota|Thonmiszambhotának]] tulajdonítja, de a [[Bon Po]] vallásos hagyomány [[irán]]i illetve [[Közép-Ázsia|közép-ázsiai]] eredetűnek tartja. [[Bráhmi eredetű írásrendszerek|Bráhmi eredetű írásrendszer]], amint azt a szótagstruktúrája, az ékezetek diakritikus jelekkel történő jegyzése, a betűk kanonikus elrendezése, fonológiai csoportosítása is bizonyítja.

Az írásnak különböző stílusirányzatai vannak, ezeket két fő változatba sorolhatjuk: ''dbu-can'', ''„amelynek feje van”'' (ez a gyakrabban használt, számítógépes billentyűzeten fellelhető), illetve a kurzív típusú írásokat, (''dbu-med'' azaz ''„fejetlen”'') amely magában foglalja a viszonylag visszafogott ''dpe-jig'' ''„könyvírás”''t vagy a gyors ''nkhjug-jig'' ''„futó írás”''t.

A tibeti nyelv standard helyesírása gyakorlatilag nem változott, miközben a beszélt nyelv folyamatos átalakulásokon ment keresztül, például elvesztette a mássalhangzó-torlódásos kiejtést. A fejlődés eredményeként az összes modern tibeti nyelvjárásban (különösen a standard tibeti lhászai dialektusban) jelentős eltérés mutatkozik a helyesírási (amely még mindig tükrözi a 9. században beszélt tibetit), és a tényleges kiejtés között.

A tibeti nyelv szótagírású, ami azt jelenti, hogy egy szóban egy magánhangzó van, ami előtt és után állhat (de nem kötelezően) bizonyos számú mássalhangzó, de egy szótag magánhangzóval együtt maximum 7 betűből állhat, melyek között egy - aminek jelentős szerepe van a kiejtésben - az alapbetű. A legtipikusabb példa egy maximális telítettségű szóra a bszgrubsz. Itt az alapbetű a ’g’. Az alapbetűhöz viszonyítva állapítjuk meg a többi betűnek a pozícióját, és ennek megfelelően mondjuk róla, hogy eléírt, föléírt, aláírt, mögéírt és még-mögéírt. E furcsa szerkezet azért van, mert a tibeti szavakat nem (csak) lineárisan építik, hanem függőlegesen is, ami azt jelenti, hogy megjelenhetnek bizonyos betűk az alapbetű alatt és fölött is. A fenti pozíciókat csak egy betű töltheti ki, kivéve a ligatúrához szorosan kapcsolódó aláírt ’v’ (nem túl gyakori, de például a grva-pa – ’szerzetes’ szóban, ahol mint látjuk, a g alapbetűt két mássalhangzó követi).

=== Mássalhangzók ===

=== Magánhangzók ===

Azokat a magánhangzókat, amelyek a bennfoglalt (inherens) /a/-tól eltérnek, diakritikus jelekkel jelöljük.

A <font size="+2">ཀ </font>ka példáján: ཀི ki, ཀུ ku, ཀེ ke, ཀོ ko. Amennyiben önállóan, vagy szókezdő helyzetben állnak, ábrázolásuk a mássalhangzósor utolsó karakterével <font size="+2">ཨ</font> (ritkábban a <font size="+2">འ</font> /acsung/) történik pl.:

A tibeti nyelv alapszókincse egy szótagú szavakból áll. A mégis előforduló több szótagú szavak ragozott, illetve összetett szavak.

:Mögéírtak lehetnek.<font size="+3"> ག,ང,ད,ན,བ,མ,འ,ར,ལ,ས</font> (ga, nga, da, na, ba, ma, acshung, ra, la, sza)

* A THDL rendszerben megadott hangkapcsolódásokból született jelek számát (a fonetikai kódok számát), vagyis az általa felállított hangtani törvényszerűségeket nem növelem. Ennek oka az egyszerűségre törekvés, valamint az, hogy úgyis az angolt kell alapul vennünk az esetek többségében.

Alább a THDL szabályait írtam le, melyek teljesen megegyeznek a magyarba adoptáltakéval. Az angol mellett a zárójelekben a magyar kiejtés és betűhasználat áll, melyek viszonya – ha nincs kiemelve – megegyezik a fenti táblázatban bemutatottal: k (k), kh (kh), g (g), ng (ng), ch (cs), ch (cs), j (dzs),ny (ny), t (t), d (d), n (n), p (p), b (b), m (m), ts (c), dz (dz), w (v), zh (zs), z (z), a=’ (a), y (j), r (r), l (l), sh (s), s (sz), h (h), a (a), i (i), u (u), e (e), o (o) + magánhangzók: é (é), ö (ö), ü (ü).

* A négyszótagú szavakat két szóval írjuk át: bsod nams rin chen – Sönam Rinchen (Szönam Rincsen), gang byung ma byung → gangjung majung (gangdzsung madzsung).

* Az általában a szót követő nyelvtani partikulákat egybeírjuk a szóval: chos kyi rnam grangs → chökyi namdrang (csökji namdrang), gtan la phab pa → tenla pappa (tenla pappa). Ha megelőzi a szót, akkor a mögötte állóval írjuk egybe: ma byas pa → majepa (madzsepa)

== Példák ==

== Jegyzetek ==

== További információk ==

== Kapcsolódó szócikkek ==