„Katyusa (fegyver)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: en:Katyusha rocket launcher egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
||
23. sor:
== Története ==
A Szovjetunióban a reaktív lövedékek kifejlesztését [[Nyikolaj Ivanovics Tyihomirov|Nyikolaj Tyihomirovnak]] és [[Vlagyimir Andrejevics Artyemjev|Vlagyimir Artyemjevnek]] az 1920-as évek elején a füst nélküli lőporral hajtott rakétákkal végzett kísérletei és fejlesztései alapozták meg. Az ő munkásságukat folytatva [[Borisz Szergejevics Petropavlovszkij|Borisz Petropavlovszkij]] [[Georgij Erihovics Langemak|Georgij Langemak]], [[Jevgenyij Sztyepanovics Petrov|Jevgenyij Petrov]] és [[Ivan Tyerentyjevics Klejmjonov|Ivan Klejmjonov]] részvételével a Tüzér Főcsoportfőnökség (GAU) felügyelete alá tartozó [[Szentpétervár|leningrádi]] [[Gázdinamikai Laboratórium
1938–1941 között az RNII-ben több indítósínes szárazföldi indítóberendezéssel is kísérleteztek, amelyhez az RSZ–82-es rakétán alapuló 132 mm-es M–13 rakétát használták. A teherautó alvázra telepített rakéta-sorozatvetővel 1941 márciusában sikeresen végrehajtották a lőtéri teszteket, majd BM–13 jelzéssel rendszeresítették a Vörös Hadseregben. Az elkészült 24 sínes [[prototípus]]ból módosított M–132 rakétákat terveztek kilőni, azonban a tartószerkezet hibája miatt kis híján súlyos baleset következett be<ref>http://rbase.new-factoria.ru/pub/gurov/gurov.shtml Az eredeti megoldás szerint a jármű nem előre, hanem oldalirányban lőtt volna. A nagyszámú rakéta tolóereje könnyedén felboríthatta a járművet.</ref>. Az áttervezett tartószerkezet szintén gyengének bizonyult a rakéták kilövése közben. V. N. Galkovszij vezetésével mind a sínrendszert, mind pedig az alvázat áttervezték [[ZiSZ–5]] teherautóra. A munkálatokkal 1939 augusztusára végeztek és a járművet BM–13 (jelentése: 13-as számú harcjármű) jelzéssel látták el. Különböző rakétákkal átfogó kísérleteket végeztek, míg végül a BM–13–16 típust<ref>M13 típusú rakéták 16 indítósínnel. </ref> fogadták el. E típusból a háború kezdetéig mindössze 40 darab készült el,<ref>http://ww2-weapons.com/Artillery/SP-guns/Russian/Katyusha/BM-13-N.htm</ref> 1941. június 21-én rendelte el Sztálin a BM–13-asok hadrendbe állítását.
36. sor:
== Változatok a második világháborúban ==
A fegyvernek már a második világháborúban sem volt egységes külalakja, vagy típusa. Gyakorlatilag mindenféle szállítójárműre, még zsákmányolt eszközökre is felszerelték<ref>http://rbase.new-factoria.ru/pub/gurov/gurov.shtml</ref>.
{| class="wikitable sortable" style="font-size:98%;"
191. sor:
A második világháború lezárásával a Katyusák fejlesztése és használata nem zárult le, sőt a hidegháborús időben fokozott lendületet kapott. A vezetősíneket huzagolt csövekre cserélték, amely forgást biztosított a rakétának. A későbbiekben egy, a kilövéskor automatikusan letekeredő acélhuzal kb. 4000-es percenkénti fordulatra gyorsította fel a rakétában lévő röpsúlyos stabilizátort ([[giroszkóp]]), majd a technika fejlődésével ellátták pályamódosító és a célt érzékelő, befogó elektronikával is. A korábbi elárasztásos, letarolásos technikát kiegészítette az egyes lövések lehetősége is.
== Hasonló fegyverek
* Nebelwerfer: A németek átal használt, hatcsövű vontatott rakétavető, amelyet a tüzérségi lövegekhez hasonlóan használtak. Nagy hátránya volt az, hogy a lövés esetén a rakéták jól látható füstcsíkot húztak maguk után. A füstcsík hosszan elnyúló vonala nyomán nagyon könnyű volt a löveg helyét beazonosítani és megsemmisítő csapást mérni rá.
* Panzerwerfer: A Nebelwerfer hiányosságait igyekeztek megszüntetni azzal, hogy páncélozott járműre szerelték. 1943 és 1945 márciusa között gyártották, mindössze 300 körüli darabszám készült belőle, így a háború kimenetelét nem tudta érdemben befolyásolni. Elsősorban a szövetséges csapatok ellen vetették be.
225. sor:
[[Kategória:Rakétafegyverek]]
[[Kategória:Második világháborús harci járművek]]
{{Link GA|en}}
| |||