„Vjacseszlav Mihajlovics Molotov” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a infobox egységesítése AWB
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: en:Vyacheslav Molotov egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
48. sor:
|}}
 
'''Vjacseszlav Mihajlovics Molotov''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''Вячеслав Михайлович Молотов;'' [[Szovjetszk]], [[1890]]. [[március 9.]] – [[Moszkva]], [[1986]]. [[november 8.]]) vezető [[Szovjetunió|szovjet]] politikus volt a [[sztálinizmus|sztálinsztálini]]i diktatúra évtizedeiben, az [[1920-as évek]]től az [[1950-es évek]]ig. A náci [[Németország]] és a [[Szovjetunió]] között kötött, [[Molotov–Ribbentrop-paktum]]ként elhíresült megnemtámadási szerződést ő írta alá szovjet részről [[1939]]-ben. Róla nevezték el a [[Molotov-koktél]] nevű, utcai harcokban használt fegyvert.
 
== Családja, ifjúkora ==
68. sor:
 
=== A nagy tisztogatás ===
A következő válságot, a [[nagy tisztogatás]]t [[1934]]-ben [[Szergej Mironovics Kirov]] leningrádi pártvezető meggyilkolása indította el (ami a legtöbb történész szerint Sztálin parancsára történt). A tömeges deportálás és kivégzések [[1935]]-ben és [[1936]]-ban még nagyobb méreteket öltöttek és [[1937]]-[[1938]]-ban érték el csúcspontjukat. A legtöbb régi bolsevik vezetőt árulás és kémkedés vádjával elítélték és kivégezték és milliókat küldtek munkatáborokba. Bár a tisztogatást közvetlenül Sztálin rendőrfőnökei, [[Genrih Grigorjevics Jagoda|Jagoda]], [[Nyikolaj Ivanovics Jezsov|Jezsov]], majd [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Berija]] hajtották végre, Molotov is jelentős szerepet vállalt benne. Sztálin gyakran követelte tőle és más politikai bizottsági tagoktól, hogy írják alá a prominens párttagok [[halálbüntetés|halálos ítéletítéleteit]]eit, és ezt mindig kérdés nélkül megtette (igaz, az akadékoskodás nem is volt tanácsos). Nincs olyan feljegyzés, amely arra utalna, hogy legalább mérsékelni próbálta volna a folyamatot, vagy megpróbált volna megmenteni valakit (pedig azért voltak olyan szovjet vezetők, akik ezt megtették).
 
[[Fájl:Lazar Kaganovich.jpg|bélyegkép|balra|Kaganovics]]
91. sor:
A paktum alapján Sztálin ahhoz kapott német támogatást, hogy annektálja Besszarábián kívül [[Észtország]]ot, [[Lettország]]ot és Lengyelországnak a [[Curzon-vonal]]tól keletre eső részét (ahol a lakosság többsége [[belaruszok|belarusz]], illetve [[ukránok|ukrán]] volt. Ugyancsak szabad kezet kapott a németektől [[Finnország]] ügyében. A rákövetkező [[Téli háború|szovjet–finn háború]] után, amelyben a finnek a vártnál sokkal hevesebb ellenállást tanusítottak, Finnország kénytelen volt átadni bizonyos területeit a szovjeteknek, de megőrizte függetlenségét. E konfliktus idején született meg a finn oldalon a [[Molotov-koktél]], a házilag készíthető, tankok ellen használt gyújtófegyver. A paktum értelmében Németország nem csak Lengyelország nyugati kétharmadát foglalhatta el, hanem [[Litvánia|Litvániát]] is, a szerződést azonban úgy módosították, hogy a Lengyelorzságban kapott kedvezmények fejében Litvániáról a németek a szovjetek javára lemondtak. A két diktatúra hadserege által végrehajtott megszállás végtelen szenvedést hozott a meghódított területek lakossága számára, a balti országokat pedig fél évszázadra orosz alávetettségbe taszította. Az oroszok beáramlása a három balti országba máig ható feszültségekhez vezetett.
 
A paktumot Németország csak 1941 júniusáig tartotta be, amikor [[Franciaország]] annektálása után kelet felé fordult és megtámadta a Szovjetuniót. A támadás után Molotov sürgős tárgyalásokat kezdeményezett az [[Egyesült Királyság]]gal és később az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült ÁllamokÁllamokkal]]kal: [[1941]]-ben személyesen is [[London]]ba, a következő évben pedig [[Washington (város)|Washingtonba]] utazott. 1942-ben aláírta az [[Angol–szovjet Szövetségi Szerződés]]t. Megszerezte [[Franklin D. Roosevelt]] és [[Winston Churchill]] belegyezését abba is, hogy Európában második frontot nyissanak. [[1943]]-ban elkísérte Sztálint a [[teheráni konferencia|teheráni konferenciára]], [[1945]]-ben pedig a [[Jaltai konferencia|jaltai]] és a [[Potsdami konferencia|potsdami]] konferenciákra, Ő képviselte a Szovjetuniót a [[San Franciscó-i konferencia|San Franciscó-i konferencián]], amelyen megalapították az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|Egyesült Nemzetek Szervezetét]]. Kemény tárgyalóként ismerték, aki körömszakadtáig védte a szovjet érdekeket.
 
Winston Churchill számos találkozásukról számol be emlékirataiban. Bár könyörtelen, kemény diplomatának írta le, ezt is megjegyezte:
107. sor:
A bukásához vezető események akkor kezdődtek, amikor a párt XX. kongresszusán Hruscsov váratlanul erőteljes támadást indított a sztálini [[személyi kultusz]] ellen. Kritizálta Sztálint az [[1930-as évek]] tisztogatásai miatt és a háború első szakaszának a Vörös Hadseregben végrehajtott tisztogatásokat követő kudarcaiért. Mivel Molotov volt az egyetlen élő tagja Sztálin politikai vezérkarának, ráadásul a tisztogatásokban is kulcsszerepet játszott, egyértelmű volt, hogy Hruscsov kritikája előbb-utóbb Molotov bukásához is el fog vezetni. Ezt ő maga is tudta, és a Hruscsov-ellenes keményvonalas szárny vezetője lett (bár az nem tisztázott, csakugyan szerepet játszott-e Hruscsov későbbi eltávolításában.
 
[[1956]] júniusában eltávolították a külügyminiszteri posztról, júliusban pedig Hruscsov Malenkovval [[Lazar Moiszejevics Kaganovics|Kaganoviccsal]] és [[Kliment Jefremovics Vorosilov|VorosilovVorosilovval]]val együtt „A pártellenes csoport” tagjaként bélyegezte meg és a többiekkel együtt azzal vádolta, hogy vissza akarják állítani a sztálini uralmi eszközöket. Kiszavazták a pártelnökségből, sőt még a szélesebb Központi Bizottságból is, és [[Mongólia|Mongóliába]] „száműzték” nagykövetnek. [[1960]]-ban mégis kinevezték a [[Nemzetközi Atomenergia-ügynökség]] szovjet küldöttének, ami részleges rehabilitációt jelentett. Az [[1961]]-es XXII. pártkongresszuson azonban Hruscsov fokozta Sztálin-ellenes kritikáját. Molotovot minden posztjáról elmozdították, sőt még a pártból is kizárták. [[1962]] márciusában bejelentették, hogy Molotov visszavonult a közéletből.
[[Fájl:Mao1949.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Mao Ce-tung]] [[1949]]-ben (középen)]]
A visszavonult Molotov szemernyit sem bánt meg Sztálin alatti politikájából. Amikor Kína és a Szovjetunió közt kenyértörésre került sor, egy jelentés szerint kifejezte, hogy egyetért [[Mao Ce-tung]] kritikájával, aki revizionizmussal vádolta meg Hruscsovot. Roj Medvegyev szerint Sztálin lánya, [[Szvetlana Joszifovna Allilujeva|Szvetlana Allilujeva]] így idézte Molotovot és feleségét: ''„Apád lángelme volt. Manapság nincs forradalmi szellem, csak megalkuvás mindenütt. Az egyetlen reményünk Kína. Csak ők tartják életben a forradalmi szellemet.”''
113. sor:
[[Leonyid Iljics Brezsnyev]] párfőtitkársága idején Molotovot részlegesen rehabilitálták és [[Konsztantyin Usztyinovics Csernyenko]] idejében, [[1984]]-ben azt is megengedték neki, hogy visszatérjen a pártba. [[1986]] novemberében halt meg Moszkvában, 96 évesen, amikor már érezhető volt a Szovjetunió összeomlásának előszele. A moszkvai Novogyevicsi temetőben temették el. [[Feliksz Ivanovics Csujev|Feliksz Csujev]] már halála után adta ki a Molotovval készített interjúit. [[1989]] végén a szovjet parlament és [[Mihail Szergejevics Gorbacsov]] kormánya formálisan megbélyegezte a Molotov-Ribbentrop paktumot, elismerve hogy a balti államok és Lengyelország területeinek megszállása törvénytelen volt.
 
== Magyarul megjelent művei ==
* A külpolitika kérdései (Beszédek 1945 április - 1948 június) (Budapest, 1949);
* A japán-német trockista ügynökök kártevésének, diverziójának és kémkedésének tanulságai (Budapest, 1950);
* Európa és a világ békéjéért (A berlini értekezlet, 1954 január 25 - február 18) (Budapest, 1954);
== Irodalom ==
Angol nyelven:
142. sor:
[[Kategória:Második világháborús politikusok]]
[[Kategória:A Szovjetunió külügyminiszterei]]
 
{{Link GA|en}}