„Mandulafenyő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: et:Piinia egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások |
||
16. sor:
A '''mandulafenyő''' ''(Pinus pinea)'', más néven '''pínea(fenyő)''' mediterrán eredetű fenyő, ehető terméséért és jellegzetes habitusának sajátos díszítő jellege miatt évezredek óta sokfelé termesztik. Az ehető magvú, és magjukért termesztett fenyők közül a legismertebb, és valószínűleg a leginkább széles körben elterjedt faj. Magyarországon előforduló példányai nagy valószínűséggel mind ültetett, vagy termesztésből kivadult egyedek.
== Származási helye ==
Mediterrán területek, tengerpartok homokos talaja. A mediterrán táj egyik igen jellegzetes növényfaja. Ősidők óta termesztik, így a természetes állományok és a visszavadult kultúrállományok nehezen különíthetők el.<ref>[http://terebess.hu/tiszaorveny/gyumolcs/pinus.html]</ref>
== Leírása ==
Ernyőszerűen szétterülő, 20 méter magasra megnövő örökzöld fenyő.
Kérge narancsbarna, mélyen barázdált. Fiatal hajtásai szürkészöldek és simák, idősebb korukban világosbarnák.
10-15 cm hosszú levelei vaskos, kemény és kissé csavarodott, erősen kihegyezett tűlevelek, élük alig észrevehetően fogazott. Párosával, ritkásan nőnek a vastag, sima narancsbarna száron. A fiatal növényeken egyesével állnak és halvány kékesszürke színűek, később szürkészöldek, 2-3 évig a hajtáson maradnak.
A fiatal hajtásokon a sárga porzós és a zöld termős tobozok a nyár elején nyílnak. A [[toboz]] csaknem gömb alakú, 8-15 cm
== Termesztése ==
29. sor:
== Érdekességek ==
* A mandulafenyő magjai a római légionáriusok élelmezésénél is szerepet játszottak, szerepeltek a katonák fejadagjában.<ref>http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s03.html</ref>
== Képek ==
<gallery>
Fájl:Pinus pinea 2010-3-07 DehesaBoyaldePuertollano.jpg|habitusa
52. sor:
[[Kategória:Európa növényvilága]]
[[Kategória:Ázsia növényvilága]]
{{Link GA|et}}
| |||