„I. Vilmos német császár” változatai közötti eltérés

1848-50 között zajlott [[első schleswigi háború|első német–dán háborúban]] a schleswig-holsteini németek a dán annexió ellen lázadtak fel ekkor azonban nem sikerült elszakadniuk, és az 1852-es [[Londoni jegyzőkönyv]] értelmében a hercegségek megtarthatták függetlenségüket de továbbra is perszonálunióban maradtak a dán koronával. Poroszország és Ausztria azonban új alkotmányt követelt, a sok próbálkozás után [[IX. Keresztély dán király|IX. Keresztély]] végül aláírta a (1863) novemberi alkotmányt, ami kimondta Schleswig bekebelezését, ezzel Dánia kiprovokálta a második [[Porosz–osztrák–dán háború|német-dán háborút]]. A harcokba később Ausztria is belépett, és az osztrákokkal megerősített csapatok győzelmet arattak. A gasteini konvenció értelmében (1865. augusztus 14.) Schleswig porosz, Holstein pedig osztrák igazgatás alá került, Lauenburgról pedig Ausztria pénzbeli kárpótlás fejében lemondott Poroszország javára. A Schleswig-Holstein körül kirobbanó háború volt Bismarck első jelentős nemzetközi sikert.

A porosz győzelemmel végződött háború, mozgósította a franciákat, akik hosszú ideje ferde szemmel néztek a német egység létrehozására irányuló törekvéseket. 1870. július másodikán napvilágra került a hír, hogy az 1868-ban megüresedett spanyol trónra Hohenzollern Lipót főherceget, Vilmos rokonát is jelölték. Ez szintén a franciák érdeke ellen volt, hiszen ha Lipót kerül a spanyol trónra az esetben Franciaország két oldalról is ugyanazon birodalom által lett volna határolva. Párizsban ezt Franciaország érdekszférájában való beavatkozásként értékelték és veszélyeztetve érzékelték országukat. [[III. Napóleon francia császár|III. Napóleon]] tárgyalást kezdeményezett Vilmossal, hogy hívassa vissza rokonát, ennek Lipót [[július 12.|július 12]]-én eleget is tett. A franciák azonban újra követet küldtek (Benedetti), azzal a kéréssel, hogy Lipót végérvényesen mondjon le a trónról, hogy azt később ne igényelhesse újra. Vilmos ekkor éppen Bad Emsben töltött gyógykúrájáról távirat formájában értesítette a Berlinben tartózkodó követet az elutasító válaszról. Az emsi táviratként ismert levél is Bismarcknak köszönheti hírét, ugyanis olyan stílusban fogalmazta át <ref>Hogy úgy tűnjön Vilmos e találkozás alkalmával elutasító és megalázó hangnemben beszélt Benedettivel, a francia követtel</ref>, ami sértette a követet és egész Franciaországot is. Ennek következtében 1870. [[július 19.|július 19]]-én Franciaország hadat üzent Poroszországnak és kitört a [[porosz–francia háború]]. Augusztus 2-án a francia csapatok elfoglalják [[Saarbrücken]]t, ezt követően azonban sorozatos vereséget szenvednek. A csaták közül a legjelentősebbek az augusztus 4-ei [[Weissenburgi csata]], valamint a szeptember elseje és másodika között lezajlott [[sedani csata]], amiben a poroszok megsemmisítő vereséget mértek a francia csapatokra, a harcok során maga III. Napóleon is fogságba esett.

Vilmos nehezen vette tudomásul, hogy el kell fogadnia az új Német Császárság megalakítását és - Bismarck hatására a német császári címet, Vilmos jobb szerette volna, ha címe a Németország Császára lett volna. Szintén Versailles-ben került sor a porosz–francia [[Frankfurti béke]] megkötésére. A béke értelmében Franciaországot ötmilliárd frank megfizetésére kötelezték, és Németországhoz csatolták [[Elzász]]t és [[Lotaringia|Lotaringiát]]. Vilmos császár 1871. június 16-án ünnepélyesen bevonult Berlinbe.

* '''Vilmos császár emléktemplom''' ''(Kaiser-Wilhelm-Gedächtniskirche)'' a Breitscheidplatzon – Az 1891 és 1895 között épült templomot Franz Schwechten tervezte. A templom építtetője [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]], I. Vilmos unokája volt. Eredetileg latin kereszt formában épült Berlinben, azonban 1943 novemberében bombatalálatot kapott, de egyik tornya átvészelte a háborút és a mai napig áll. Később, 1961-ben újjáépítették és az új épület egy hatszögletű vasbeton templom lett, melynek tervezője Egon Eiermann volt. A németek a megmaradt tornyot csak szuvas fognak ''(der Hohle Zahn)'' nevezik.