Wikipédia

„Amalrik jeruzsálemi király” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Addbot (vitalap | szerkesztései)
130 152 szerkesztés
a Bot: 24 interwiki link migrálva a Wikidata d:q311808 adatába
Nincs szerkesztési összefoglaló
25. sor:
| nyughelye =
|}}
'''I. Amalrik''', vagy '''I. Amalrich''', ritkábban '''I. Amaury''' ([[1136]] – [[Jeruzsálem]], [[1174]]. [[július 11.]]) [[Jaffai és aszkaloni grófság|Jaffa]] grófja [[1151]]-től [[1162]]-ig, és [[Jeruzsálemi Királyság|Jeruzsálem]] királya [[1162]]-től egészen haláláig.
 
==Ifjúkora==
58. sor:
Amalrik első egyiptomi hadjáratát [[1163]]-ban, egy évvel trónra lépte után vezette, azzal az ürüggyel, hogy az ország nem fizetett adót Jeruzsálemnek, ami szerinte III. Balduin uralkodásának kezdete óta kötelező volt Egyiptom számára.
 
Egyiptom új vezírje, Dirgám, aki nemrégiben került ebbe a pozícióba, [[Pelusium]]nál ütközött meg Amalrikkal. A csatát a keresztesek elvesztették, így visszavonulásra kényszerültek, és Bilbeis-be mentek. Itt azonban az egyiptomiak megnyitották a [[Nílus]] gátjait, ami elárasztotta a területet, megakadályozva ezzel Amalrik továbbvonulását. A király hazatért Jeruzsálembe, míg az előző vezír, akinek Dirgám megdöntötte a hatalmát, Núr ad-Dínhoz fordult segítségért. Núr ad-Dín elküldte egyik vezírét, Sirkuht Sauár kérésére, mire Dirgám Amalriktól kért támogatást. A király megütközött Sauár seregeivel, a csatában azonban életét vesztette Dirgám, de Sauár, aki rettegett attól, hogy a Núr ad-Dín által küldött vezír átveszi tőle a hatalmat, szintén Amalrik segítségéért folyamodott. Amalrik [[1164]]-ben tért vissza Egyiptomba, és megtámadta Bilbeis-t, mire Sirkuh Damaszkuszba vonult vissza.
 
Amalrik nem tudta folytatni az egyiptomi hadjáratát, mivel a harimi csatában Núr ad-Dín fogságba ejtette [[II. Bohemund antochiai fejedelem|II. Bohemund antiochiai fejedelmet]] és [[III. Rajmund tripoliszi őrgróf]]ot. A király megkapta Antiochia és [[Tripoliszi Őrgrófság|Tripolisz]] felett a régensi hatalmat, majd [[1165]]-ben kiváltotta II. Bohemundot a rabságból (III. Rajmund egészen [[1173]]-ig a [[Szeldzsuk törökök|szeldzsukok]] fogságában maradt). [[1166]]-tal egy viszonylag békés év köszöntött a [[Szentföld]]re, így Amalrik nekilátott a Bizánccal való kapcsolat rendezésének, továbbá egy új feleség keresésének; valamint elkezdett a Núr ad-Dín elleni támadásra koncentrálni, aki időközben bevette [[Banyas]]t.
 
[[1167]]-ben Núr ad-Dín visszaküldte Sirkuht Egyiptomba, Amalrik pedig követte őt, és tábort vert [[Kairó]] mellett. Sauár, Sirkuhtól tartatartva újból szerződést kötött Amalrikkal. Sirkuh, aki a Nílus ellenkező partján vert tábort, megütközött Amalrikkal, azonban a csata kimenetele eldöntetlen maradt, így Amalrik visszavonult Kairóba, Sirkuh pedig megostromolta [[Alexandria|Alexandriát]]. Amalrik Sirkuh után ment, és a jeruzsálemi flotta segítségével megtámadta őt. Sirkuh békét ajánlott, amit Amalrik elfogadott, így Alexandria a keresztesek kezére került. A békeszerződés mindkét fél számára előnyösnek bizonyult; Amalrik pedig hazatért Jeruzsálembe.
 
===Szövetség a Bizánci Birodalommal===
82. sor:
 
[[1170]]-bwn Szaladin megtámadta Jeruzsálemet, és bevette [[Eilat]]ot, elvágva így a fővárost a [[Vörös-tenger]]rel való összeköttetéstől. Nem sokkal ezután bekerítette [[Daron]]t, egy erős várat a [[Földközi-tenger]] partján. A város már éppen megadta volna magát, amikor az Amalrik és a templomosok által vezetett felmentősereg megérkezett.<br>
[[1171]]-ben Amalrik elutazott a bizánci fővárosba, hogy segítséget kérjen a császártól, valamint újfent követeket küldött az európai uralkodókhoz; az érdembeli válasz azonban megint elmatadtelmaradt.
 
[[1172]]-ben követség érkezett Amalérikhoz az [[asszaszinok]]tól, hogy segítséget kérjenek. Az asszaszinok harcos [[Síita|síiták]] voltak, akiknek nem tetszett, hogy a [[szunnita]] Szaladin uralja Egyiptomot. A szövetséget megkötötték, az egyetlen feltétel az volt, hogy a korábban adókötelezettséggel sújtott területüket mentsék fel az adózás alól. Amalrik ezt teljesítette, továbbá igéretetígéretet tett az adót beszedő templomosoknak, hogy kárpótolni fogja őket.<br>
Az asszaszinok fővárosába visszatérő követséget út közben azonban megtámadta és megölte egy templomos lovag, akinek a rend nagymestere, [[Odo de Saint-Amand]] ezután pártját fogta, és nem volt hajlandó kiadni a királynak, mondván, hogy a templomosok csak a [[pápa (egyházfő)|pápának]] tartoznak engedelmességgel.
 
91. sor:
==Halála==
 
Núr ad-Dín [[1174]]-ben távozott el az élők sorából, mialatt Amalrik megpróbálkozott [[Banyas]] visszafoglalásával. A sikertelen vállakozásvállalkozás után a hazafelé vezető úton [[vérhas]]t kapott, melyet számos külföldi orvos próbált meggyógyítani – sikertelenül. A király Jeruzsálemben hunyt el, [[1174]]. [[július 11.|július 11-én]].
 
Halálos ágyán Amalrik feleségének, Mária királynénak, valamint egyetlen közös gyermeküknek, Izabella hercegnőnek adta [[Nablusz]] városát. Utódjaként egyetlen fia, a [[Lepra|leprában]] szenvedő [[IV. Balduin jeruzsálemi király|Balduin]] követte, újból hatalomhoz juttatva Amalrik első feleségét, Ágnest.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Amalrik_jeruzsálemi_király”