„Jean Charles Léonard de Sismondi” változatai közötti eltérés

'''Sismondi''', teljes nevén '''Jean Charles Léonard de Sismondi''' ([[Genf]], [[1773]]. [[május 19.]] – Genf, [[1842]]. [[június 25.]]) [[svájc]]i [[közgazdász]] és [[történelem|történész]]. A gazdasági romanticizmus egyik képviselője. Az egyensúlyi jövedelem elméletének egyik korai megfogalmazója, az első algebrai növekedési modell megalkotója

Sismondi a tagja volt annak a tudós és író körnek, amely [[Madame de Staël]] írónő körül csoportosult.

Sismondi szerint a konkurrenciaharckonkurenciaharc növeli a munkanélküliséget, a munkanélküliek szaporodása a túlnépesedést. A munkásosztály elnyomorodik, a csökkenő bérek pedig növelik a tőkés nyereségét.

Sismondi elfogadja [[Adam Smith]] dogmáját, mely szerint az érték jövedelmekre oszlik, s ezek vásárlóerőt jelentenek a termelés számára, de szerinte a vásárlóerőt a korábbi jövedelmek jelentik. Ezért a gazdasági válságok okát abban látja, hogy a jövedelmek növekedése elmarad a termelés növekedése mögött. (Ha ez így lenne, akkor a kapitalizmusban állandó túltermelési válság lenne. Sismondi és Smith a termelést csak fogyasztási cikkek termelésének tekintette.) A [[Say-törvény]] kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az egyik lényeges jószág a szabadidő, amely határt szab a cserére termelt termékek mennyiségének (a jövedelmeknek). Az újratermelés azonban mégis lehetséges, ha léteznek kisárutermelők és külső, nem tőkés országok. Vagyis a tőkés termelés csakis harmadik, kívülálló, nem tőkés személyek létezésével fejlődhet.

*De la richesse commerciale (A kereskedelmi gazdagság) 1803.

*Histoire des républiques italiennes du moyen âge (Az olasz köztársaságok története) 1809-1818.

*Histoire des Français (A franciák története) 1821-44.

*Études sur l'économie politique 1837-38.

*A. V. Anyikin:Egy tudomány ifjúkora. Kossuth Könyvkiadó 1978.

*Dr. Mátyás Antal: A polgári közgazdaságtan története a marxizmus megjelenése előtt. Tankönyvkiadó, Budapest 1976.