„Bardo tödol” változatai közötti eltérés

Buddha tanításai során az élet folyamán elérhető megszabadulást tanította, ezért a halál utáni köztes létről meglehetősen keveset adott át tanítványainak. A korai buddhista iskolák egy része el sem fogadta a köztes lét fogalmát, például a [[théraváda]] buddhista iskola nem ismeri el annak létezést, mivel buddha szövegei ezt nem tartalmazták. Más iskolák szerint azonban kikövetkeztethető a fogalom, így a 4. században [[Vaszubandhu]] nagy összefoglaó művében (''Abidharmakósa-bhásja''), amely a világ leírását tartalmazza, már megemlíti. Vaszubandhu szerint Buddha azt tanította, hogy a halál pillanata és az újjászületés közötti állapotban a lény u.n. ''gandharva'' formában létezik, aminek jelentése ''„aki szagokat eszik”''. A lény kinézete ebben az állapotában már hasonlít ahhoz a formához, amiben újjászületni készül, mérete egy hatéves gyereknek felel meg, csak az istenek és más gandharvák számára látható, érzékszervei tökéletesek és nem lehet céljától (újjászületés) eltéríteni.

 

 

A tibetiek hat tudatállapotot, azaz bardót különböztetnek meg, amelyekből hármat életünkben, hármat a halálunk után tapasztalunk meg.<ref>{{CitWeb |url=http://www.tarrdaniel.com/documents/BuddhistaTantra/bardotodol.htm |tit=Bardo Tödol – Tibeti Halálmeditációk|aut=Tarr Bence |aut2= |ann=2012 |accd=2014-1-25 |red= |loc=}}</ref>