„Kapuvári Gazdasági Vasút” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
7. sor:
Báró Berg halála után [[1910]]-ben [[Esterházy Miklós]] ismét házi kezelésbe vonta a kapuvári uradalmat, és folytatta a példaértékű vonalbővítést. Még ezt megelőzően [[1905]]-ben a [[csapod]]i intézőség területén Endrédújmajor (ma: [[Fertőendréd]] vasútállomás környéke) és [[Göbösmajor]] között 760 mm nyomtávú, gőzüzemű vasutat létesített. Az építést folytatva a [[Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút|GySEV]] vasútvonal alatt átbújtatva [[Rábarét]]ig készült el a bővítés. Az 1910-es évek elején Rábarétet összekötötték Földvármajorral, valamint a régi Berg-féle pályát 760 mm-esre átépítve megteremtődött az összeköttetés. A [[Hanság-főcsatorna]] elkészülte után jelentősen megnőtt a művelhető terület, a közlekedési gondok azonban nem oldódtak meg. A kibontakozás első láncszeme az [[1897]]-ben üzembe helyezett [[Fertővidéki Helyiérdekű Vasút|Fertővidéki HÉV]], a mekszikópusztai (ma: [[Fertőújlak]]) állomással és a majorba vezető 3,3 km-es vontatóvágány volt. [[1911]]-ben döntés született arról, hogy a [[valla]]i (ma: Wallern im Burgenland, Ausztria) tőzegbányától a petőházi cukorgyárig illetve az eszterházai vasútállomásig gazdasági vasút létesüljön. Célja a répatermesztés elindítása ezen a területen is, továbbá a tőzeg kitermelése és elszállítása, a szántóföldi termelés kiterjesztése volt. Elsőként a [[Petőháza]]-Eszterháza (ma: [[Fertőd]]) és a pomogyi út menti szakasz épült meg, ezt követte [[1914]]-[[1916]]-ban mekszikópusztai vasútállomásig terjedő vonalrész elkészülte. A vágányok 9,3 kg/fm-es sínekből készültek, a későbbiekben [[Tőzeggyármajor]]ig. A burgenlandi szakaszon 600 mm-es nyomtávú volt a pálya, így itt 3 sínszálat használtak, az egyik közös volt. Trianon után a burgenlandi rész különvált, de a vallai tőzegbányában még tovább folyt a termelés.
[[1922]]-ben létesült az Öntésmajor-[[Csallános]], [[1926]]-ban pedig a Rábarét-[[Gémesmajor]] közötti szakasz. [[1924]]-ben vásároltak két [[Orenstein & Koppel]] gőzmozdonyt, melyek csak az erősebb Tőzeggyár-Petőháza szakaszon közlekedhettek, és csak a répaszezonban használták őket. [[1929]]-ben megépült az eszterházai vasútállomásig (ma: a [[fertőszentmiklós]]i vasútállomás) vezető pálya. [[1930]] táján a vasúti pályák hossza elérte a 80,6 km-t.
Az első motoros mozdony egy lóréra szerelt Daimler motor volt, házilagos szereléssel. 1916-ban Magomobil egyhengeres benzinmotort szereltek lóré alvázra, ami kiválóan üzemelt a II. világháborúig. Az 1920-as évek végén vásároltak 4 db. Austro-Daimler típusú benzinüzemű mozdonyt és ezek intézőségekre elosztva üzemeltek. [[1941]]-ben vásároltak 4 db. Orenstein & Koppel gázolaj üzemű mozdonyt, melyek a kapuvári és öntésmajori intézőségekhez kerültek.
| |||