„Szeléné” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Ógörög betűk átírása |
Zöldről kékre |
||
1. sor:
[[Kép:Altar Selene Louvre Ma508.jpg|bélyegkép|250px|jobbra|Szeléné oltára a 2. századból]]
'''Szeléné''' ([[Görög nyelv|görögül]]: Σελήνη, jelentése: hold) a [[görög mitológia|görög mitológiában]], az ősi hold istenség megszemélyesítője, [[Hüperión]] és [[
A Hold az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. A Hold általában a női princípium, az odaadás, a termékenység, a természet ciklikusságának, változékonyságának jelképe. „Hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.” <ref>Szimbólumszótár, Hold</ref> Mint a Hold istennője Szeléné fontos szerepet töltött be az Istenek között. Szeléné alakja megjelenik a [[Homérosz]]i [[Himnusz]]okban – ''Szeléné himnusza'' (XXXIII), de megihlette [[Apollóniosz Rhodiosz|Apollónioszt]] (1.2.2); [[Hésziodosz]]t (''Istenek Születése (Theogony)'' 371); [[Nonnosz]]t (''Dionüsziaka'' 48.581); [[Pauszaniasz Periégétész|Pauszaniaszt]] (5.1.4); [[Sztrabón]]t (14.1.6) és másokat. [[Lucius Apuleius|Apuleius]] ''Az aranyszamár'' című művében a világegyetemet mozgató, és éltető erő megtestesítője: „…az emberek minden dolgát az ő gondviselése igazgatja. Nemcsak a házi- és vadállatok, hanem az élettelen teremtmények is az ő fényének és lényének isteni akaratából élik az életüket; sőt, ha ő növekszik, földön, égen, tengeren minden test vele nő, ha fogy, véle fogy” (XIV. könyv).
Szeléné nevének teljes [[etimológia|etimológiája]] bizonytalan, de a név görög eredetű és bizonyítottan része a ''szelasz'' szó, amelynek jelentése "fény".<ref>[[Kerényi Károly]]: ''A görögök istenei'' 1951., 19 és 197. oldalak</ref> Neve megtalálható a [[Sarki fény]], az „Aurora Borealis” görög nevében: ''Boreion Szelasz''. A hold istennőjének nevéből ered a [[szelenológia]] azaz a Hold felszínének feltérképezésével foglalkozó tudományág <ref>” Tényleg geológus járt-e a Holdon, vagy inkább szelenológus? A látszólag ostoba kérdés egy évekig húzódó vitára utal a Holddal kapcsolatos fogalmak elnevezéséről. A 60-70-es években divat volt holdi geológia helyett szelenológiáról, holdi geofizika helyett szelenofizikáról stb. írni és beszélni. … A Hold első mesterséges holdjainak felbocsátásakor kezdték pályájuk megfelelő pontjait periszelénumnak, illetve aposzelénumnak nevezni – noha például kettőscsillagok esetében jól bevált a bárhol alkalmazható pericentrum és apocentrum is. Ugyancsak természetes szóalkotásként jelent meg a térképészetben használatos geocentrikus és geografikus jelző helyett a szelenocentrikus és szelenografikus a Hold térképeinél. Ettől már csak egy kis lépés volt a szelenodézia, szelenológia, szelenofizika stb. elterjedése.” Almár Iván: ''Planetológia, bevezető gondolatok'' [http://www.matud.iif.hu/06aug/02.html]</ref> elnevezése, és a [[szelén]] kémiai elem neve is.
15. sor:
=== Szerelmei ===
[[Apollóniosz Rhodiosz]] elbeszélései alapján Szeléné szerelmese egy csinos halandó, a [[
Endümión szentélye Herakleiában a Latmosz-hegy déli lejtőinél áll – tágas érkezési csarnok oszlopos előudvarral, mögötte egy lópatkó formájú belső helyiség – a férfi alvóhelye.
Homérosz Homérosz
A görög mondavilág történetei szerint Szeléné [[
== Luna ==
A római hold istennő, Luna temploma az [[i. e. 6. század]] óta [[Róma]] hét hegyének egyikén, az [[Aventinus (római domb)|Aventinus]]-hegyen állt [[Néró római császár|Néró]] uralkodásáig, amikor a [[római nagy tűzvész]]ben leégett. Egy másik templom is állt a városban, a ''Luna Noctiluca'' („Luna az éjszaka fénye”) a [[Palatinus]]-hegyen. Itt tartották a Hold tiszteletére évente háromszor, [[március 31.]], [[augusztus 24.]] és [[augusztus 28.|augusztus 28-án]] rendezett ünnepségeket.<ref>Pierre Grimal: ''Klasszikus mitológiai szótár (The Dictionary of Classical Mythology)'' 262. oldal, 1986. Oxford: Basil Blackwell. ISBN 0-631-20102-5.</ref><ref>Hammond, N.G.L. & Scullard, H.H.: ''Klasszikus Oxford szótár (The Oxford Classical Dictionary)'' 625. oldal, 1970. Oxford: Oxford University Press. ISBN 0-19-869117-3.</ref>
== Jegyzetek ==
|