|
}}
A '''székelyek''' egy [[magyarok|magyar]] tudatú, [[magyar nyelv|magyar]] nyelvű népcsoportot alkotnak, melyamely a [[középkor]]ban kollektív [[nemesség|nemesi kiváltságokkal]] rendelkezett, s amely a [[15. század]]tól kezdve külön [[rend (történelem)|rendi]] [[nemzet]]nek minősült. Elsősorban az [[Erdély]] délkeleti részén található [[Székelyföld]]ön élnek, de székelynek vallja magát a [[Brassó]]tól [[Nagyszeben]]ig húzódó, ún. [[Királyföld|Szászföld]] magyarajkúmagyar ajkú lakosságának nagy része is. A [[bukovinai székelyek]] az 1764-es „[[Madéfalvi vérengzés|madéfalvi veszedelem]]” után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a [[19. század|19]]. és a [[20. század]]ban telepítették át őket [[Magyarország]]ra, ma főként [[Tolna megye|Tolna]] és [[Baranya megye|Baranya]] megyékben, illetve a [[Vajdaság Autonóm Tartomány|Vajdaságban]] élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek [[Budapest]]en, Magyarország és Erdély egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában.
A székelyek eredethagyományát a középkori magyar [[gesta]]szerzők foglalták írásba, akik az [[5. század|V. századi]]i [[hunok]] leszármazottaiként emlékeztek meg róluk. A honfoglalás előtt, a [[8. század|8.]]–[[9. század]]ban a székelyek csatlakoztak a magyar [[törzs (néprajz)|törzsekhez]], az államalapítás után határvédő közösségként adómentességet és fegyverviselési jogot élveztek, kiváltságaikat a középkorban és az [[újkor]]ban is megőrizték. Erdélybe, a mai Szászföld területére feltehetően a XII12. század első felében telepedtek be, onnan pedig a [[13. század|12.]]–[[13. század]] fordulóján költöztek át a mai Székelyföldre.
Az [[1848]]-–[[1849]]-es időszakban a székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban, képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A rendi kiváltságokon alapuló [[Szék (terület)|széki]] rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az [[első világháború]]s magyar vereség és az [[1920]]-as [[Trianoni békeszerződés|trianoni békediktátum]] után Székelyföld Románia része lett. Az [[1940]]-es [[Bécsi döntések|második bécsi döntéssel]] a terület visszakerült Magyarországhoz, [[1944]]-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az [[1947]]-es [[Párizsi békeszerződések|párizsi békeszerződéssel]] pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került.
A legutóbbi, [[2011]]-es romániai népszámláláskor a mai értelemben vett Székelyföld területén {{szám|810367}} főből {{szám|581159}} vallotta magát magyarnak<ref>Az SZNT által behatárolt területen, 2011-es népszámlálási adatok alapján. Jelenlegi közigazgatás szerint ebből {{szám|310867}} fő Hargita megyében, {{szám|192242}} fő Kovászna megyében, {{szám|5094}} fő Bákó megyében, {{szám|10880}} fő Neamț megyében, {{szám|8481}} fő Brassó megyében illetve {{szám|282803}} fő Maros megye Marosszék részén él.</ref> ([[Aranyosszék]] nélkül), ők tették ki az ottani lakosság 71,72% százalékát.<ref name=nsz2011>{{hiv-web |url=http://www.recensamantromania.ro/wp-content/uploads/2013/07/sR_Tab_31.xls |cím=Populația stabilă pe sexe și grupe de vârstă – județe, municipii, orașe, comune |nyelv=román |elérés=20140112 |formátum=xml |kiadó=Institutul natțonal de Statistică}}</ref> A román hatóságok különösen [[1960]] és [[1989]] között, a kommunista uralom időszakában jelentős asszimilációs-beolvasztó politikát folytattak a székelyekkel szemben. Székelyföld területe jelenleg a központilag irányított román államigazgatás fennhatósága alá tartozik; a kilencvenes évektől napjainkig a magyarság szószólói folyamatosan megfogalmazták és megfogalmazzák az igényt Székelyföld területi autonómiájára.<ref name=kronologia>{{hiv-web |url=http://www.sznt.ro/hu-sic/index.php?option=com_content&view=article&id=154&Itemid=4&lang=hu |cím=A Székely Nemzeti Tanács honlapja: Kronológia |elérés=20140115 |formátum=html |kiadó=sznt.ro}}</ref>
== A székelyek eredete ==
|
