„Madame de Staël” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
{{Commonskat|Madame de Staël}}
→‎Élete: typó
15. sor:
Házassága után Germaine a Rue du Bacra utcában szalont nyitott. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]]-nak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22 éves korában lelkes könyvet is írt: ''Lettres sur les ouvrages et le caractère de J. J. Rousseau'' (2. kiad. Párizs, 1789) címmel. Élénk részt vett a forradalmat elősegítő irodalmi mozgalmakban is; csak halála után megjelent: ''Considérations sur les principaux événements de la révolution française'' (3 kötet, 1818 és több ízben) című könyve mutatja, hogy utóbb az angol alkotmányforma elveihez tért meg.
 
A [[jakobinus terror|jakobinusok rémuralma]] idején egy ideig még Párizsban maradt. Később, amikor halálos veszély fenyegette, apjához menekült [[Coppet]]-ba, a [[Genfi-tó]] mellé. Innen [[Anglia|Angliába]] ment, ahol a letartóztatott [[Mária Antónia francia királyné|Mária Antoinette királyné]] érdekében ''Réflexions sur les procès de la reine par une femme'' című könyvét (Párizs, 1798) írta. Robespierre bukása után adták ki: ''Réflexions sur la paix, adressées a M. Pitt et aux Français'' (u. o. 1794) és ''Réflexions sur la paix intérieure'' (u. o. 1795) című műveit. Mikor [[Svédország]] elismerte a [[Francia Köztársaság]]ot elismerte, férjével együtt visszajött Párizsba, ahol a Cercle Constitutionnel tagjaival szoros összeköttetésbe lépett. Nemsokára megjelent két nevezetes munkája: ''De l’influence des passions sur le bonheur des individus et des nations'' (Lausanne és Párizs, 1796) és ''De la littérature considérée dans ses rapports avec les institutions sociales'' (2 kötet, u. o. 1796), amelyekben a fejtegetett eszmék révén a romanticizmus előharcosának mutatkozik. [[1796]]-ban találkozott először [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte]] tábornokkal, akinek jelleme lenyűgözte, ám a tábornok ellenszenves politikája Napóleon ellenségévé tette. Bár elvált urától, 1798-ban, amikor súlyos betegségbe esett, mégis elkísérte őt [[Svájc]]ba. (Eric Magnus de Staël-Holstein báró 1802. május 9-én halt meg [[Poligny]]-ben).
 
Staël asszony szellemének szabad röpte nem tetszett Napóleonnak, aki több ízben hiába kísérelte meg a vele való politikai kiegyezést. Nevezetes Staël két idealisztikus irányú regénye: ''Delphine'' (4 köt., Genf, 1802) és ''Corinne, ou l’Italie'' (2 kötet, Párizs, 1807). Az özvegy Madame de Staël egy évig [[August Wilhelm Schlegel]] német íróval [[Weimar]]ban és [[Berlin]]ben tartózkodott. Útjának eredménye lett ''De l’Alemagne'' című műve, amely a németek szellemi haladásának bemutatásával nagyon hatott a franciákra. Napóleon a könyvet a rendőrség útján lefoglaltatta, ezért az csak 1813-ban jelenhetett meg [[London]]ban.