„A próféciák (Nostradamus)” változatai közötti eltérés

a
WP:FELÉP szerinti fejezet cím, egyéb apróság AWB
a (Bot: ja:ミシェル・ノストラダムス師の予言集 egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások)
a (WP:FELÉP szerinti fejezet cím, egyéb apróság AWB)
|}
 
Egy lehetséges értelmezés röviden: [[XIII. Lajos francia király]] idejében főnemesek (köztük az [[anyakirályné]]) összeesküvést szőttek [[Richeliu bíboros]] és a király ellen, ennek egyik főalakja Lajos öccse, [[Gaston herceg]], törvényes trónörökös, azaz [[Dauphin]] volt (lévén a királynak nem volt fia), aki a királyi seregek elől menekült [[Nancy]] városába (akkoriban nem tartozott Franciaországhoz), és ott liliomos zászlaja alá idegen zsoldossereget toborzott. De Franciaországban is segítségre talált Montmorency báró személyében, aki felesége (Orsini Silvia) unszolására az összeesküvők közé állt. Seregeik betörtek Franciaországba, de [[1632]]. szeptember elején a túlerőben lévő királyi sereggel összecsapva vereséget szenvedtek, Montmorency fogságba esett. A foglyot valóban egy akkor újonnan épült börtönbe vitték, Toulouse-ba. Az is való igaz, hogy a főurak, a királyné, és a köznép kívánságára kivégzése nem a szokott helyen, a piactéren történt, hanem a király kegyelméből a a nyilvános megszégyenítés elmaradásával a városháza zárt udvarán, és nem hóhér, hanem katona által. ''Etienne Jaubert'' Nostradamus-kutató az események után mindössze két évvel kiadott könyve szerint a katonát Clarepeyne-nek hívták (e szó nagyon hasonlít a 4. sor utolsó két szavának összeolvasásával keletkezett „clere peine” szóhoz). Jaubert ezen adatát és értelmezését később sokan vonták kétségbe – az tény, hogy Jaubert az események idejében élt; az igazság ma már valószínűleg kideríthetetlen (bár az általában erősen [[szkepticizmus|szkeptikus]] természetű Ráth-Végh [[q:hu:Nostradamus#Etienne Jaubert Nostradamus-értelmezéséről|elfogadja]] Jaubert fenti adatát).
 
A 2. sor a fenti értelmezés szerint egy, a fenti eseményekkel egyidejű, de velük csak közvetett kapcsolatban álló másik eseményre vonatkozik, a harminc éves háború idején a német császár ellen forduló Filip Christopher von Sötern trieri választófejedelemhez, akit [[1635]]. [[március 26.|március 26-án]] foglyul ejtettek, és Flandriába, Tervurenbe vitték. Azon kívül, hogy egymáshoz közeli időben történtek, a két eseményt valószínűleg az kapcsolja össze, hogy mindkettőben lázadásról van szó, és talán ezért vette egybe őket Nostradamus. Ám ha a vers egy némileg eltérő, lentebb leírt értelmezését fogadjuk el, akkor létezik kimutatható kapcsolat a Dauphin szóval jelölt személy és a trieri választófejedelem közt.
=== A jövő főbb vonalai Nostradamus szerint ===
 
Nostradamus jóslatainak gyakran előforduló értelmezései szerint a huszonegyedik század elején várható egy harmadik, közel fél évig tartó világháború. Ezután egy nagyon boldog és bőséges békekorszak következik (ami sokáig tart). Ezután véres kezű diktátorok fogják uralni a földet („antikrisztusok”) és újra egy háborúkkal teli korszak kezdődik. Nostradamus szerint az időknek végezete is lesz, ami – nem jóslatai, hanem hozzávetőleges számításai szerint – körülbelül az i. sz. 3. évezred végén fog eljönni; ám különféle ellentmondások (például a különböző kiadásokban szereplő eltérő számítások) miatt a "világvége" jósolt időpontját még a Nostradamus-hívők sem mind fogadják el.
 
==== A harmadik világháború ====
 
A '''harmadik világháború''' kérdése az egyik legvitatottabb téma még a Nostradamus-hívők körében is.
 
Az tény, hogy a [[q:hu:Nostradamus#IV. 100.|IV. 100. jósvers]] említést tesz egy „hét hónapos nagy háborúról”, ami Franciaországot is érinti (például). Nostradamus egyéb írásai (például a II. Henriknek írt levele) alapján ezt az értelmezők többsége a huszadik század végére, illetve annak közelében vélte vagy véli bekövetkezni.
{{commonskat|Michel de Nostredame}}
 
=== Jegyzetek ===
{{forrásokjegyzetek}}
 
=== Források ===
 
* Fekete Sándor Pál: ''Nostradamus titokzatos könyve: A próféciák''. Média Kiadó, [[1991]]. ISBN 963-7905-14-6 .
 
{{Link GA|ja}}
 
[[en:Quatrains of Nostradamus]]
296 723

szerkesztés