„George Enescu (zeneszerző)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up, replaced: {{Zenész → {{zenész infobox AWB |
||
1. sor:
{{egyért2|a zeneszerzőről|George Enescu (egyértelműsítő lap)}}
{{zenész infobox
| név = George Enescu
| háttérszín =
27. sor:
[[1888]]-[[1894]] között a [[Bécsi Konzervatórium]]ban tanult, ahol többek között [[Joseph Hellmesberger]] (hegedű) és [[Robert Fuchs]] (zeneszerzés) voltak a tanárai. Hamar feltalálta magát a bécsi zenei életben, koncertjei, amikben [[Johannes Brahms]], [[Pablo de Sarasate]], [[Henri Vieuxtemps]], [[Felix Mendelssohn-Bartholdy]] alkotásait adta elő, elkápráztatva a sajtót és a közönséget, hiszen mindössze 12 éves volt ekkor.
Miután ezüstéremmel végzett a Bécsi Konzervatóriumban, tanulmányait a [[Párizsi Konzervatórium]]ban folytatta [[Armand Marsick]] ([[hegedű]]), [[André Gédalge]] ([[ellenpont]]), [[Jules Massenet]] és [[Gabriel Fauré]] ([[zeneszerzés]]) tanárok keze alatt. [[1898]] [[február 6.|február 6-án]] zeneszerzőként debütált a [[Colonne Koncertek]]en belül az Opus 1 szimfóniájával. Ugyanebben az évben kezdett [[bukarest]]i koncerteket vezényelni. Csodálói közé tartozott [[Romániai Erzsébet királynő]] (a műkedvelő [[Carmen Sylva]]). Ennek köszönhetően Enescu gyakori vendég volt a [[Sinaia]]-i [[Peles kastély]]ban, ahol hegedűre írt zeneszámokat adott elő, vagy a királynő némely versét megzenésítve nagyszerű [[dal|liedeknek]] adott életet.
A [[20. század]] első éveiben keletkeztek legismertebb szerzeményei, így a ''[[Román rapszódiák]]'', op. 11 (I., A-dúr: [[1901]], II., D-dúr: [[1902]]), ''II. intermezzo'', op. 12 No. 2 [[1903]], első felnőttkori szimfóniája (Esz-dúr, op. 13 [[1905]], ''Hét dal [[Clément Marot]] verseire'' ([[1908]]).
| |||