„The X Factor (album)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: fi:The X Factor egy kiemelt cikk; kozmetikai változtatások
Nincs szerkesztési összefoglaló
4. sor:
| típus = [[nagylemez]]
| megjelent = [[1995]]. [[október 2.]]
| felvételek = [[1994]]-[[1995]]. [[augusztus]], Barnyard Studió, [[Essex]], [[Anglia]].
| stílus = [[heavy metal]]
| hossz = 71:02
18. sor:
| kislemez1dátum = 1995. szeptember 25.
| kislemez2 = [[Lord of the Flies]]
| kislemez2dátum = 1996. április.
}}
A '''''The X Factor''''' a [[brit]] [[Iron Maiden]] tizedik nagylemeze, mely [[1995]]. [[október 2.|október 2]]-án jelent meg. Ez a zenekar első olyan albuma, melyen szerepel [[Blaze Bayley]] [[ének]]es, aki az [[1993]]-ban kilépett [[Bruce Dickinson]] utódja lett. Az album címében szereplő X betű arra utal, hogy ez volt a zenekar tizedik nagylemeze. Az albumnál több téren is változások következtek be. Az eddig megszokott producer, Martin Birch helyett Nigel Green és Steve Harris látták el a hangzásbeli teendőket. Továbbá a lemez borítóját ismét egy, velük addig nem dolgozott grafikus készítette el Hugh Syme személyében. A festménnyel azonban gondok támadtak, mivel a WH Smith és más boltok nem voltak hajlandóak eladni, mondván túl obszcén. Ezért aztán úgy döntöttek, hogy készítenek egy viszafogottabbvisszafogottabb borítót, az eredetit pedig megfordítva betették a mellékelt lapok közé. Ez alól kivételt képezett néhány kiadás (ilyen volt például a [[japán]]), ahol az eredeti borítóval került piacra a korong. A ''[[Piece of Mind]]'' után ez volt a második olyan lemezük, melynél a lemezcím nem egy dal után kapta a nevét.
 
Zeneileg az előző lemezzel ellentétben itt inkább a hosszabb, epikusabb hangvételű dalokon volt a hangsúly, melyre jó példa a lemeznyitó 11 perces ''Sign of the Cross''. A lemezről két dalt adtak ki kislemezként, mégpedig a ''[[Man on the Edge]]'' és a ''[[Lord of the Flies]]'' címűeket. Ez a két dal és az előbb említett ''Sign of the Cross'' a későbbi koncertprogramnak is a szerves részét képezték. Ezt bizonyítja a "Man on the Edge" koncertváltozatának felbukkanása a ''[[The Wicker Man]]'' kislemezen, vagy a "Lord of the Flies" szereplése a ''[[Death on The Road]]'' koncertlemezen, továbbá a "Sign of the Cross" élő változata a ''[[Rock in Rio (album)|Rock in Rio]]'' koncertlemezen.
 
A ''The Edge of Darkness'' dal alapjául az [[Apokalipszis most]] című film szolgált, melynek alapja viszont [[Joseph Conrad]] ''[[A sötétség mélyén]]'' című kisregénye. A ''Man on the Edge'' című számot az 1993-ban bemutatott ''[[Összeomlás]]'' című film inspirálta. Zeneileg egy a korábbiaknál komorabb, sötét hangulatú, nyomasztó album született, melyben közrejátszottak a Steve Harris magánéletében bekövetkező problémák is. A basszusgitárosnak ugyanis ekkoriban tönkre ment a házassága, valamint az édesapját is elveszítette, így fájdalma több dalban is érezhető. Sokan vélték úgy, hogy a lemezt átszőviátszövi egy laza koncepció egy katona tönkrement életéről, melyet minden bizonnyal Steve magánéleti problémáiból következtettek.
 
Az album kiadását az énekescsere miatt nagy érdeklődés előzte meg. Több pletyka is felröppent arról, hogy az albumot az egykori [[Helloween]] frontember [[Michael Kiske]] fogja felénekelni. Végül a lemez minden korábbinál negatívabb kritikákban részesült, sokan ezt a lemezt tartották addigi leggyengébb alkotásuknak. A legtöbben az új énekes Blaze Bayley teljesítményét kifogásolták, akinek hangja nélkülözte Bruce Dickinson heroikus megközelítését. Az ő hangja egy komorabb tónust adott a korábbiakhoz képest kevésbé "galoppozós" daloknak.